A How i met your mother c. sorozatban az a jó, hogy igazi tanulságokat is tartalmaz. Igen, az egy sorozat, blablabla, de igazi életszerű helyzetek vannak benne, amikkel bárki szembesülhet, találkozhat jártában-keltében. A különböző elméletek is megállják benne a helyüket, és néha olyan életbölcsességeket is tartogat, amik éppen aktuálisan találnak be és jön a megvilágosodás.

Már alig várom, hogy legyen netem, és megnézhessem a legújabb részt. Összességében véve ez az egyetlen olyan sorozat, amire tartósan ráragadtam (jah, meg annak idején a Halottnak a csók -Lee Pace miatt, meg esetleg a Két pasi meg egy kicsi, de azt csak hellyel-közzel néztem). Amikor az ember szingli, szeret ilyenekbe belehelyezkedni. Szerepkörileg. Tudjátok, hogy értem. Folyton magyarázatokat, indokokat és válaszokat keresünk. Hát ez a sorozat szolgál ilyennel bőven. Amolyan "pontosan ez van velem is" érzéseket tud kiváltani olykor. Te jó ég, épp egy sorozatról áradozom? :)

Rájöttem, hogy élvezek szinglinek lenni. Még ha "csak" két hónapja is tart ez az állapot. Élvezem a szabadságot, hogy azt kezdek a szabadidőmmel, amit csak szeretnék. Hogy flörtölhetek, hogy végre újból magammal, a barátaimmal, családommal (no és persze Chilikével) foglalkozhatok. Persze vannak bizonyos helyzetek és pillanatok, amikor hiányzik; hisz az állandóság az, ami az embert biztonságérzettel és némiképp hát..boldogsággal tölti el.
De így is boldogan érkezem haza, vidáman szállok a zuhany alá, mosolyogva mosogatok vagy éppenséggel pakolok ki a dobozokból. És néha, ritka pillanatokban, de elfog az érzés; ha én nem én lennék, irigyelném magam :))