Font

Kb tökéletesen így érzem magam, ahogyan azt a belinkelt klippben énekli Natalie Imbruglia. És belül a kurblis zenedoboz dallamai felcsendülnek, majd elhalnak.. Nappal jobb, mikor mások a közelben vannak. De mihelyst egyedül maradok, rám törnek a gondolatok, és azon kapom magam, hogy jaj, le kéne szállni. Az állomások kimaradnak, mint ahogy minden köztes út.

Chilivel ma póráz nélkül sétáltunk az utcán (!!), ami nála nagy teljesítmény, mert szeleburdi, és ha meglát mondjuk egy cicát vagy netán egy kutty társat a túloldalon, képes netán átrohanni. Eleinte túlságosan is aggódtam érte, de minél több bizalmat adtam neki magamban, annál jobban viselkedett, és élvezte, hogy végre nem a póráz kötöttségében kell szaglászgatnia.

Közben már most azon fantáziálgatok, hogyan fogok majd helyt állni marha billogozás és terelés közben, és hogyan fogok magamhoz édesgetni egy kiscsikót, és hogy milyen boldog lesz az életem, ha végre értelmes dolgokkal foglalkozhatok ahelyett, hogy buta emberek buta kérdéseire válaszoljak nap mint nap, vagy azon morfondírozzak; vajon hogyan húzom ki hónap végéig.

Vasárnap rövidfilmet forgatunk. Kíváncsi vagyok, mit hozunk össze. Lesz benne minden jó.

Ma suliban az utolsó órát egy olyan férfi tartotta, amilyennek egy igazi egyetemi professzort képzeltem mindig is. Humorral tanít, és noha nemzetközi üzleti környezetet tanít, még engem is lekötött az óra. Projektorral kivetítette a vázlatpontokat, mintegy segítségképp, és a táblára is folyamatosan írt és rajzolt krétával. A vicces történeteit pedig úgy mesélte el, hogy beleépítette a tananyagba. Pl a vámokról tanultunk, és azt mesélte, hogy egy ismerőse egy újonnan vett autóval utazott valahová az USA-ban, ám az egyik határon megállították. Az adott autó egy pick up volt, amit 36%-os vám illetne, ám a "pihenés céljára szolgáló járműt" mindössze 3%-os. Így ők útközben vettek a hátsó részre egy széket, s vígan átminősíthették az adott járműt az utóbbi kategóriába, s a határon csak 3%-ot kellett fizetniük utána. Az emberi leleményesség.

Volt egy fém professzor pálcája is, amivel bőszen mutogatott. Szürke zakóban volt és nyakkendőt viselt, a hangja különösképp kellemes, és a humorával folyamatosan fenntartotta mindenki érdeklődését.

Ez is annyira furcsa...hogy már harmadik éve van sulim, s hogy igazából egyébként eléggé tetszik, ahogy ülünk a főiskolai padokban, és ez egy más világ, mint a középiskolában volt. Rájöttem, hogy én szeretek suliba járni, és sokféle tudnivalóval tágítani a fejem. A légkör, a fények, a tábla, a kivetítő... na jó, megyek aludni :)