Ez annyira nem fair. Érzem a folytonos feszültséget, és noha még csak 1 hét telt el a szőnyeg lábam alóli kihúzása óta, egyfolytában hallom az óra kattogását, ahogyan sürget. Igaz, már nagyban a szakdogámmal kéne foglalkoznom, ehelyett az albérlet keresés veszi el az időt.
Tegnap megnéztem egy villányi úti helyet, ahová még kutyát is lehetne vinni, és árban is egészen jó. A szoba szép volt, de a fürdő és a konyha vállalhatatlanul gusztustalan. Arról nem is beszélve, hogy az egész lépcsőházban büdös volt. De pöppet visszatérnék a fürdőre; még hatszáz liter domesztosz után SEM szállnék bele ABBA a kádba, a wc kagylóról ne is beszéljük. A konyha? Kezdjük ott, hogy egy, a falból kiálló régi, fehérre festett fém csap állt ki, s a hideg víz csapját hiába tekergettem, mert abból bizony nem jött semmi. Végig nyomasztó érzésem volt. Eeeeeezt, na ezt nem.
Már kész a haditervem, már csak A tökéleteset kell megtalálnom. Érdekes, mert amíg otthon vagyok (jó, mondjuk úgy; a villányi úti lakásban), addig frusztrált vagyok, rágom a körmöm. Mihelyst kiteszem onnan a lábam, mosolygok, és tudom, ÉRZEM, hogy minden a lehető legjobb irányban halad.
Szurkoljatok!
Ha szereted…
3 hete
2 csiripelés:
Nagyon szurkolok! :)
De ha esetleg mégsem jön össze, akkor egy szobát fel tudok ajánlani átmenetileg, és még a kuty is jöhet! :)
:)) De aranyos vagy :))
Megjegyzés küldése