Remény

Ma találkozom Lovaggal. Ideges vagyok, a pulzusom gyors, és valami góc van a torkomban, ahogyan a gyomromban is.
Tegnap a koncerten az egyik darabban egy nő énekelt arról, hogy egy, a városból száműzött férfi hosszú idő után visszatér, és találkozik a kedvesével. Eszembe jutott akkor és ott, hogy bárcsak olyan lenne minden, mint ebben a dalban. Ahol a férfi már alig várja, hogy láthassa a szerelmét, és elképzeli, ahogy felkapja majd és megpörgeti. Hogy már alig várja, hogy érezze az illatát, hogy a bőréhez érhessen, kezét a kezében tarthassa, s mélyen a szemébe nézhessen...
De a valóságban csak ritkán ilyenek a dolgok. De vannak kivételek. Pl nővérem és királyfia.