Ahogyan napról-napra újabb elemekkel csinosodik drága kislakom, úgy lesz egyre világosabb, színesebb, napsugarasabb is. Az én szememben persze.
Érdekes, aki eddig ott járt, mind azt mondja, hogy olyan érzése van, mintha mindig is ott éltem volna -hogy teljesen passzol hozzám a lakás.

Ádámmal tegnap elmentünk Tesco túrára, hogy beszerezzük az alapvetőket. Eléggé elámultam az árakon bizonyos dolgoknál, de még így is sikerült elég magas összeget fizetni mindenért. No persze amit meg kell venni, azt meg kell venni.
Egész idillire sikeredett minden; hazaértünk, apu hozta Chilit, aztán nekiálltunk vacsit sütni. Igaz, szegény Ádám leperzselte az ujbegyeiről a szőrt :))) azt gyorsan lekezeltük Panthenol-lal, aztán főztem tovább a tésztát, majd a jénaiba a tészta-husi-sajt-tejföl-fűszerek rétegekben követték egymást. Az első sütés az új lakásban. Az első vacsora, a hangulat miatt borral és gyertyákkal -mert ilyet már régen akartam, de egyedül nem olyan jó móka. Ha tehetném, világgá kürtölném, mennyire aranyos a kilakás. És köszönök mindent a barátaimnak, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre!!

Ma muffin sütés, reggel pedig megvolt a szokásos flört adag a pék sráctól :) Alapvetően jól jött, mert az önértékelésem, az éppenséggel a nullához konvergál mostanában.
Tegnap borozás közben felfakadtak régi régi dolgok, amiket csak páran tudnak rólam. Ilyenkor mindig leesik, hogy miért is vagyok olyan nehezen kezelhető, s hogy miért viselkedem annyira megmagyarázhatatlanul hisztérikusan olykor...hogy miért baltázom el néha a dolgokat..