.

Tegnap este, Mutoccsal az ágyon ülve, miközben a gépről szólt a zene, megmagyarázhatatlan dolog történt; a zene akkordjai közé hirtelen beszűrődött egy teljesen oda nem illő dallam...furcsán ismerős volt, majd egy szemvillantás alatt beugrott, hogy mi az. A fiókban szólalt meg a zenedoboz. Igen, amit Lovagtól kaptam. Magától. Lassan szólt, talán 4-5 hangot játszott le... ilyen nem történik csak úgy. És még csak az sem lehet, hogy "elfáradt" a kurbli. és leereszkedett. Mert legalább 4-et 5-öt kell tekerned rajta, hogy annyi hangot kiadjon... megdermedtünk mind a ketten. Ez..ez JEL. De mire?

Az erdőben sétálni maga volt a tiszta felüdülés, visszatérés az ősi közegbe. Teljesen feltöltődtem (ami a társaságnak is köszönhető). Chili végre kirohangálhatta magát (és a végére olyan fáradt volt, hogy a buszokon és a héven egyből az ülésre gömbölyödött, és elaludt (kutyás) Peti ölében.
Mindenkinek köszönöm!

Visszavonhatatlanul...ősz van. A maga minden szépségével és szomorúságával..