Az idő haladtával egyre messzebb érzem magamtól Lovagot, miközben semmit nem tudok arról, vajon ő, miközben A-ból B-be halad vagy éppen a fogát mossa vagy várja, hogy az ágyban fekve álmodni kezdjen, magában vajon gondol-e rám vagy erre az egész helyzetre, és arra, hogy jövő héten találkozunk...ha találkozunk egyáltalán, mert mintha nem akarna nekünk összejönni ennek leegyeztetése. Ha egy valamit nem bírok, akkor az a bizonytalanság... és ma is nehezemre esett visszanyelni a kitörni készülő könnyeimet; a kishajókat.
Most két dolog tartja bennem a lelket (három, de Chili mindig állandó); hogy jövő héten 5-en(ráadásul kuttyokkal) Dobogókőre megyünk, és egy kis faházikóban fogunk aludni 1 éjszaka. Eszti, Ádám, (kutyás) Peti, Mutocska (!!) és én. És hát persze Csipesz és Chili. Nagyon várom már, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy Chili mit fog szólni az erdőhöz -biztosan nagyon fog neki tetszeni :)
A másik egy előrelátható és egyelőre bizonytalan dolog; farmon szeretnék dolgozni külföldön, ahová vihetném magammal Chilit. Ahol vannak lovak, marhák, juhok, esetleg még tyúkok, disznók, libák, mittoménmik. És ahol szállást és ennivalót kapok, meg a munkámért némi (nem egetrengető de valamicske) pénzt, amit félretehetnék. Ahol éjjelente milliárdnyi csillag ragyog fényesen az égen, ahol életre való dolgokat tanulhatnék, ahol végre szabad lehetnék - a városi gondoktól mentes. Ahol ott lehetnék, mikor születik egy kiscsikó, s láthatnám azt is, ahogyan felcseperedik. Egy ilyen helyen ráadásul Chili is hatalmasakat tudna rohangálni.
1 csiripelés:
ajánlom a filmet is, az is pityergősen szép
Megjegyzés küldése