Fogalmam sincs, hogy csinálom, de megint valami furcsa szomorúság fogott el, pedig semmi okom nem lenne rá, hacsak épp nem annyi, hogy "Mi csak szeretni akarunk" -ahogyan tegnap Mutocska is mondta...könnyek között.
Tekintve, hogy a legutóbbi Lovagos eset után úgy érzem, most szünetre van szükségem, hogy regenerálódjak, továbbra is fenntartom, hogy belefáradtam a keresésbe. Belefáradtam, hogy rábeszélem magam valamire, majd kibeszélem magam belőle, hogy azon stresszelek, kellek-e, aztán mindent elrontok. Elég. Nem akarok újabb hülyeségeket elkövetni. Éppen ezért van idebent üresség most. Meg fájdalom. Hogy ennyire... bonyolult vagyok.
Csak hát...az ember lelke vágyik a szeretet adás állapotára.

Igaz, hogy rohadt másnapos vagyok, de így könnyebb osztani a keserű gondolataimat, na mindegy.
Muszáj lesz összeszednem magam, ez a lényeg. Különben is; ma végleges dobozolás, s holnap reggel 6ra jönnek Sanyiék is a kocsival. Már nagyon várom. Szurkoljatok, hogy minden simán menjen!