Noir

Rájöttem, miért tartózkodtam eddig attól, hogy bringával jöjjek be dolgozni; mert megint el fog fogni valami furcsán rossz érzés, mikor feltekerek a parkolóból, és ő nem lesz ott. Mert nem lesz kivel nevetve megbeszélni a nap eseményeit vagy aki vígasztaljon, hogy most már vége, elhagytam a helyet, megnyugodhatok, minden rendben. Hogy utána nem együtt visszük fel a bringákat és nem együtt örülünk az ugráló Chilinek.
Egyedül. Egyedül megélni a napokat, az élményeket -még a sok barát között is úgy érzem, olyan vagyok, mint egy málnaszem, amiről hiányoznak az apró szemek. Mint a szeplős Marci a szeplői nélkül...mint eső a friss illat nélkül...

Még szerencse, hogy holnap már nem kell jönni, holnap csak suli lesz, meg azután, és a héten egy olyan napom sem, amikor kipihenhetném magam. Minden napra jutott valami, ami egyfelől jó, másfelől nagyon nem.
Erősödik bennem a szabadulási vágy innen, ebből az országból.