Felismerni a minta ismétlődését őszintén ijesztő. Tényleg az apám lánya lennék, aki -kezdeti lelkesedés után- beleül a jóba, majd a vészjelzésekre visszavonul a saját, egyszemélyes világába? Mi kéne nekem ahhoz, hogy konstans érezzem a nyugodt kiegyensúlyozottságot? Én okozom ezt? A nyugtalanságom átkerül a másik világába is. Bolhákat látok elefántnak, belevetítem...vagy intuíció ez, aminek hinnem kéne?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)