Kislak

Most tudok csak jelentkezni, a netet ugyanis csak november 2-án kötik be hozzám (most meg épp dolgozom, ahol meg ugyebár van net).

Hol is kezdjem? Már mindent áthurcoltunk, Sanyival azon nevettünk, hogy a Ford Escort-ot úgy teletömtük a második (és egyben utolsó) fordulóval, hogy még a tetőre is kerültek holmik; pont úgy, mint Mézga Gézáék, mikor költöztek, sőt, még Chili is épp úgy lógatta ki a fejét az ablakon, mint ahogyan Blöki az említett rajzfilmben a hasonszőrű jelenetben.
Reggel fél 10-től este fél 8ig pakoltunk, festettünk, áthurcolkodtunk. Aztán végre csak kettecskén maradtunk; Robokutty és én. Pakolászás-takarítás, hűtőbe pakolás, Chilikének husi vagdalás, fürdőszoba sikálás (mert hát persze Apunak és Taitának kb elsők között sikerült sáros lábbal betrappolni, hogy körbecsodálják :) ). Persze közben végig ment cd-lejátszóról a zene.
Hulla fáradtan fél 11 körül zuhi a gyönyörű sarokkádban (csodálatos!!), majd pizsi és irány az ágy. O-ó, de nincs feltöltve az mp4 lejátszóm, és o-ó hogy fogok zene nélkül elaludni (mert valahogy a gépen lévő zenék kezdtek hirtelen hiányozni)? Jó, rendben. Pikk-pakk összeszereltem a gépet (gyors fohászok: "Berlioz, kéééérlek szépen működj szépen itt az új helyeden is"), és lássatok csodát, Berlioz működött :)
Aztán még sokáig bámultam az újonnan felszerelt redőnyök árnyképét a falon. Egy regényben éreztem magam. Chilike az ágy lábánál aludt, én meg lelógattam hozzá a kezem. Így talált ránk a reggel.

Hogy hogyan érzem magam az új helyen? Egyszerűen leírhatatlanul boldogan! Végre egyedül, végre nem trappol át senki a szobán, nem nyikorog az ajtóval, nem ugrál rá a Chili. Végre nem kell azon morgolódnom, hogy a másik szobában üvölt a tévé, sem azon aggódnom, hogy vajon nálam hangos-e a zene vagy hogy már megint az egész lakásban terjeng a cigiszag, mert nem csukták be a szoba-/konyhaajtót. Vagy a rosszalló arcokat néznem, amiért Chili a frissen érkezőre ugrál örömében. Hisz tőle ezt én kedvesen fogadom, de ugyanez nem kívánható bárkitől. De az, hogy ezek alól mind felszabadultam, csupán az egyik részét teszik ki a mérhetetlen boldogságomnak. Olyan természetesen érzem magam az új kislakban, mintha mindig is ott laktam volna. Chili is nyugodt, és élvezi, tegnap büszkén hozta a labdáját, és levetette magát a kis pokrócára. Együtt elolvastuk a UPC levelét (az első levelem kislakban), miközben kibontottam, Paprikafej a lábamra tette a fejét.
Igazi idill. Egyszerűen meseszép. Tündéri, világos-napos, olyan igazán nekem való. Köszönöm, köszönöm köszönöm, és köszönöm! Sok idő óta ez a legjobb, ami velem történhetett!