Szomorú vasárnap

Ez a szám (beágyazva lent) mindent elárul az aktuális hangulatomról. Már megint rám telepedett Az A Valami, és hiába hegedültem több mint egy órát, még közben is majdnem bőgni kezdtem, pedig ilyenre még soha, tényleg soha nem volt még precedens. Úgy érzem, nap nap után csak nehezebbek a lábaim, és hogy egy hatalmas eső felhő áll felettem, jön velem, követ, és nem engedi, hogy napsütötte részre érjek, hogy megszáradjak, felmelegedjek egy icit.

Ma letudtuk a forgatás nagy részét, köszönet érte nővéremnek és Királyfinak. No meg Chilikének, még ha nem is bírt magával egyáltalán. Kíváncsi vagyok az eredményre.

Ma itt volt Zsó, és jó sokat beszélgettünk lelki dolgokról; örülök, hogy úgy látja a dolgokat, ahogyan; felnőtt a mi pici lányunk -mondhatnánk Lillával, Zsó volt mindig, akit óvtunk, féltettünk attól, hogy csalódás érje. Most ő az, akiről a legjobban el tudom képzelni, hogy megtalálja őt az Igazi, és olyan boldog lesznek együtt, amilyen a mesékben van. Kezdem úgy érezni, hogy rám nem vár ilyesmi... de Zsó, és Hugi.. ők mindennél jobban megérdemlik, hogy boldogak legyenek.

Ki kéne, hogy ürüljön már belőlem ez a sok szar... megfogadtam magamnak, hogy ha Lovag 'nem' -et mond, akkor jó darabig nem kell senki..össze kell szednem magam, a lelkem, az életem... borongós idők járnak.