költözés

Kicsit több mint egy hétnyi gyomorgörcs és stressz után úgy tűnik, hogy a helyzetem megoldódni látszik.
Tegnap találtam egy igen takaros kis albit, ami majdnem minden szempontból tökéletes -egyetlen aggasztó tényező az, hogy az egész lakás (kivéve a fürdőt és a kamrát) egybenyíló, vagyis az egész lakás Paprikafej randalírjának helyszíne lehet.
Ma megyek még egy helyet megnézni, ami szintén a 13. kerületben van, és külön van a konyha és a szoba is, tehát ajtóval elválasztott (Chili az előszobában maradhatna, ha elmegyek otthonról). Ráadásul az előző helyen nincs sütő, csak egy konyhapultba beépített főzőlap.

Nagyon kíváncsi vagyok, mert amúgy elmondottak alapján nagyon felkeltette az érdeklődésem az utóbbi, de az előbbi pedig nagyon tetszik. Igaz, nővérem nem érti, miért nem keresek lakótársat. Hát azért, mert az a lakás, ahol most lakom, nem alkalmas arra, hogy ketten lakjanak benne, hisz egy közös tér van, amin át kell mennie az illetőnek ahhoz, hogy a saját (jelenleg Dina) szobájába betrappoljon. Nem beszélve arról, hogy Chili még Dinát is megugatja egy jó ideje, ha jön haza, egy idegen embert pláne, na és ha még hoz is magával barátokat...hát..
Arról sem beszélve, hogy honnan tudjam, hogyan bánik Chilivel (aki ugye mindig otthon van, hacsak nem épp velem vagy apunál), amikor én nem vagyok otthon? Szóval jó sok buktató elem, ráadásul egészen elment a kedvem attól, hogy valakivel egy lakáson osztozzak. Nem félek. Igaz, biztosan lesznek olykor magányos pillanatok, de nem bánom, hogy magam leszek.

Nem kell azon zsörtölődnöm, hogy egy harmadik személlyel is osztozom a fürdőn vagy hogy elfogyott a nutella anélkül, hogy ettem volna belőle. És ha majd lesz egy srác, akivel komolyabb lesz, hát vele sem kell majd máshoz alkalmazkodnunk, és még sorolhatnám az érveket. Ezt így érzem jónak. Tudom, hogy a költözéshez mások segítsége kell... és ezt előre is köszönöm.