Voltatok már úgy, hogy azon gondolkodtatok, vajon a másik hányszor gondol rátok egy nap? Vagy ha felpattan a bringára (/tömegközlekedési eszközre), vajon eszébe jut neki is; hányszor, hová, mikor, mennyiszer, s legfőképpen, hogy...veled?
A kérdőjelek sokaságában szerencsére viszont nem veszem el, hisz csak ilyenkor este van idejük az effajta gondolataimnak, hogy megtámadjanak.
Ma különösképp jó hangulat volt a hétvégi kollégák körében; egészen elfelejtettem, mennyire más a légkör, mikor nincs ott a főnökség, amikor lehet ökörködni, játszani, filmet nézni és több percig nem hívást venni. Ilyenkor azért olyan sztorikat hall az ember, amiket nem is gondolt volna. Najah, a sok élettapasztalat.
Amy Winehouse megy, és közben egyfajta eufória jár át; közeledik az időpont.
Fura, hogy mennyi apróság kell egy háztartásba; a fűszerektől kezdve a liszten és cukron keresztül és az étolajon át hajszárítóig, a szárítóról nem is beszélve, hjah meg az evőeszközökről, hogy a fakanálról és egyéb kiszedőkről már ne is beszéljek vagy a felmosó szettről. Azt hiszem, jó sok boltba járás lesz.
Na megyek és megnézem a Julie&Julia-t.
3 csiripelés:
ó ilyet én is szoktam, amikor elmegyek egy hely mellett, ahol valami sorsfordító történt velünk, vagy "a mi számunk" megy a rádióban, vagy a film, amit együtt láttunk először... ilyenkor jó lenne tudni, hogy én is jelentettem neki annyit, hogy azért ilyenkor egy pillanatra elmosolyodik és rám gondol... persze általában úgy érzem, hogy a fiúk könnyebben dobják kukába az ilyen emlékeket.. :(
kikérem magamnak minden további szentimentális, és földhözragadt sorstársam nevében :)
Csatlakozom Ádámhoz! :)
Megjegyzés küldése