..

Gömbbe zárt hóesés, rajzolt álmok, eldúdolt képzelet..

Winter

Először az "All about that Bass" c. feldolgozásuk kapcsán találkoztam ezzel a bagázzsal, nem mindegyik előadásuk tetszik amúgy, de pl ez, ez nagyon. Szeretem ezt a stílust.

Fahéj és mandarin illat mindenhol, karácsony, én várlak már! Kíváncsi vagyok, hogy idén mennyire lesz más, mennyire lesz több, melegebb, otthonosabb.. Már 3 hónapja, de még mindig nem szoktam meg, hogy nem egyedül lakom, néha annyira természetes, mintha mindig is így lett volna, bizonyos napokon pedig pont az ellenkezőjét érzem. Ez most se nem jó, se nem rossz, gondolom, ezzel mindenki így van.

Emlékszem, 1 évvel ezelőtt egy teljesen új helyzethez kellett adaptálódnom, és arra az üres érzésre is emlékszem, hogy a lakásban vagyok egyedül, a kutyákkal.. furcsa volt, nagyon furcsa, a lakás fel sem díszítve, de valahogy akkor ez kellett, és tudtam is, hogy ezt akartam, hát ezt kapom, ez az én művem, az én festményem; olyan színűek és alakúak a formák, ahogyan én kanyarítottam őket. A változás kezdete vagy éppen közepe volt, és azt érzem, sokat adott hozzá az életemhez; az új kezdet. Tiszta lappal.. Talán ezért is várom annyira a havat; borítson fehér réteget a tájra; fedje el teljesen a múlt gödreit, érezhessem újra a makulátlan tisztaságot, hogy jó vagyok, hogy jól csinálom... hogy megérdemlem. Köszönöm neked, Sors, hogy oly sok mindenre megtanítottál már. Köszönöm a családomat, a barátaimat, a kutyáimat, és nem utolsó sorban köszönöm...a Társamat. Igen, hát ezt is leírtam, mégsem borultak rám a falak tőle, nem igaz? :)

Ja, forralt bor rulez! Már ahol nem cukorral próbálják meg elérni, hogy újabbat vegyél.. Olyan érzésem van, hogy hamarosan történni fog valami nagyszabású... csak világháború ne legyen, kérlek!

Azon gondolkoztam, hogy ez az egész már hóesést kíván. Sűrű pelyhekben hullhatna, itt lenne az ideje. Ja igen, és szeretném benyújtani az igényemet a fehér Karácsonyra! Időben szóltam!

Szervezkedés jobbra és balra, sűrű hónap ez a december!

Egyszer..

Pedig én nem szeretem Rúzsa Magdit, de ez a szám valahogy mindig befúrja magát az erődömbe, be a hajszálerekbe, a sejtek közé, és apró áramütésekkel végigfut rajtam, maga után hagyva egy furcsa, megnevezhetetlen...hiányt..

Ez a hétvége elég szörnyű volt, Hegyesfül nagyon megijesztett, és ez rádöbbentett, hogy mennyi mindent elveszíthet az ember, ami fontos..szerencsére lassan de biztosan visszanyerte minden végtagja, nyirokcsomója és mindkét oldali pofija az eredeti, normális méretét és formáját, és fellélegezhettünk; most már elmúlt a veszély..

Egy távoli ország legtávolabbi sarkán összekuporodni egy sziklán lenne jó, és onnan hallgatni, ahogyan az óceán hullámai széttörnek a sziklákon.

Ha egyszer nekem valaki szerenádot adna (remélhetőleg felébrednék rá), ugye egy érzelmes, de szép számmal teszi, amiben azt énekli el, hogy számára én vagyok a napfény, a szivárvány, az eső utáni illat... 

Felkapnám és össze-vissza puszilgatnám ezt a kis bandita képű sarki rókát :)

Hegyesfülnek tegnap egy fél tubus fogkrémet nyomtam a szájába, ugyanis megint gusztustalanságokat zabált fel a földről. Nem kiabáltam, nem voltam mérges, egyszerűen csak odamentem, kinyitottam a száját és belenyomtam. Mondhatni eléggé lesokkolódott. Reméljük lesz hatása hosszabb távon.

instant arcon csapás fagyott lazaccal. Bal vagy jobb oldalt tartsam előbb?

Felismerni a minta ismétlődését őszintén ijesztő. Tényleg az apám lánya lennék, aki -kezdeti lelkesedés után- beleül a jóba, majd a vészjelzésekre visszavonul a saját, egyszemélyes világába? Mi kéne nekem ahhoz, hogy konstans érezzem a nyugodt kiegyensúlyozottságot? Én okozom ezt? A nyugtalanságom átkerül a másik világába is. Bolhákat látok elefántnak, belevetítem...vagy intuíció ez, aminek hinnem kéne?

Na, hát akkor kezdjük el; szombaton 2 órás edzés a wesselényi edzőteremben, avagy megkezdem a felkészülést a márciusi Spartan race-re. Olyan fenekem lesz, srácok, hogy azon töröm majd fel a tojásokat a rántottához! 2016 a lelki, és a testi megerősödés éve!

Ha vitorlát bont a vihar szele, és kénköves villámokat szór szerteszét az ég... ne félj, és ne kapaszkodj félénken az oszlopokba, kedvesem... tomboljon akármily' hevesen, dühönghet habos szájjal is talán; de egyszer mindenképp véget ér őrülete, mert semmi sem tart örökké.

Amikor a robotika témájú előadáson felhozzák Miklósi Ádám és Csányi Vilmos nevét, az....felér egy orgazmussal.

Lerombolni, újjáépíteni, átértékelni, megélni, élvezni. Ebben a sorrendben.
Óvatosan kell bánnunk a porral: lassan szüremlik be a napfény sugarain át, csendben leülepedik a polcokon és mindent beborít, míg végül a kanapé alatt gombolyaggá keveredik hosszú napok múló órái nyomán.

Csütörtökön elvileg kifutó évjáratok borkóstolóra megyünk, ahol kifejezetten ritka borokat lehet kóstolni; 2 fehér, 1 rosé, 2 vörösbor. Elég sznobul hangzik, de néha ilyen is kell. Úgyse tudok kb semmit az ezen fajta élvezetek hátteréről. No. Felnőttünk vagy mi. a. szösz.

Úgy érzem magam, mint aki a szőnyegen fekve gurul, azaz más szóval mondva jobbra-balra szenved. Az érzelmi lávatenger 2 km magasra lövell, és jajj annak, aki pont erre jár, kólába fojtom a bána... akarom mondani lekötetlen energiáim, szerintem nekem mindig muszáj kattogni valamin, szóval a hülye álmaimnak különösképp üzenem, hogy új castingot kéne szervezni, mert a jelenlegi úgy tűnik kihalásos alapon frissül, én pedig kezdek unni pár túl gyakran felbukkanó arcot..

H.O.

Új kedvencem lett a vörös lakk. Nőcisedem biztos vagy mi a szösz.
A gyűrűsujjra pedig ilyen arany glitter jön. Éljenek a csajos dolgok :)

Late night show

Néha elfog a pánik, igen. No nem az "ez tényleg most történik" dolog képében már, igaz, ilyen téren sokat változtam.. de azért lassan kúszik fel a testemen, alattomosan, míg végül egy hosszabb lélegzetvételkor robban, talán még a pupillám is kitágul a felismerés pillanatában akkor. Hát ennyi az egész? Hová tűnnek a sokat álmodott képek, a szenvedélyes, filmbeli pillanatok, ki hozza le a csillagot és az eget, ki dúdolja esténként tücskök altatóját, ki leplez le szobrot, festményt előttem, s borít piros szőnyeget a vizes útra elém... tovatűntek már a gyermeteg álmok, legyintenek is rá sokan, csak én virrasztok az erkélyajtón kibámulva és gondolok arra a hihetetlen tényre, hogy lopva nyúltak a percek ijesztő évekké...
Olyan sok út, amit választhatunk, olyan sok vélt és valós tét forog kockán, semmit sem tudok már, csak azt, hogy ma éreztem, ahogy a vállamra tetted a kezed, éreztem a melegét is, igen, te voltál, tudom. Juhász Gyula klisé, de igaz; itt vagy minden lélegzetben és félmosolyban, a reggeli harmatban, egy elejtett dallamban, frissen sülő kenyér illatban, egy kedves történetben, itt vagy velem, és nem felejtek, csak azt bánom, hogy oly sok mindent nem kérdeztem, mikor még lett volna rá idő és alkalom.

Sóhajtott, és közben leengedte a vállait..
-túl feszesen tartod őket mindig - végigfutott a jól ismert alkaron a tekintete, ahogy dagadnak rajta az erek, majd feljebb kúszott a felgyűrt ingujjig, és végül egy sajátos mozdulatban végződött az elképzelt jelenet, ahogy beletúrt a hajába.
-Hát te már megint... -kérdezte -mondtam már, hogy itt neked nem osztanak lapot  -és elfordult, hogy ne lássák valójában milyen izmok rezzenek meg az arcán.
-Tudod... - felelte -  Furák vagyunk mi emberek. Mit legtöbbször kívánunk, azt taszítjuk el legelőbb. Tudatos és sorsrontó önkontroll, puszta jó szándékkal az ellen, hogy elkövessük, amit később megbánnánk talán. -azzal fogta a zakóját, laza mozdulattal átdobta a vállán, és intett a kezével, hogy kövesse a lány...
-Fú de nyakatekert! De tudatos védelem inkább, a tenyérbe menekülő homlok ellen, és...
-Ugyan már, ész érvei a szív ellen, te is tudod, milyen parttalan.
-Valamelyik oldalt csak ott lesz az életet mentő kosár, s akkor majd áthúzom magam a túlsó partra, hátha onnan szebb a kilátás.
-Csakhogy egy dolgot elfelejtesz, szívem. Hogy visszatérek, unos untalan. Csalódás vagy remény, de jelen vagyok olykor, váratlanul érkezem, és épp oly hirtelen is megyek, hogy megőrjítsen a folytonos küzdelem: melyik dallamra kellett volna jobban hallgatni inkább...
-Hallgass! Nem dőlök már be ennek, elmúltak azok a dilemmák! Van, hogy a képzeletünké a jobb forgatókönyv, hát igen, sokszor megesik ez.De vesse az első követ az, aki igazán tudja, hogy mit akar. Akiben egyszer sem fordult még meg gondolat; nem így kéne talán. Akit nem rettent meg hangzatos szavak súlya, aki nem áll meg egy lélegzetre az útkereszteződés előtt. Felteszem a kérdést, és ne kertelj. Érezted-e már magas épület vagy hegy tetején, hogy egyetlen mozdulat lenne csupán, és kiderülne a válasz mindannyiunk nagy kérdésére? Tudod, hogy....
-Ne folytasd tovább, átjutottak a szavak. Így legyen. Talán majd egy másik éjszakán...

Na, ilyen is régen volt, hát jelentem dögrováson. Elkaptam ezt a vírusos influenza nyavaját; hasogató fejjel, fájó torokkal, "víz alatt a fejem" szindrómával. Viva la vida!

Hétvégén volt céges sportnap Siófokon, úgyhogy idén immáron már másodszorra voltam a magyar tengernél, éljen! Leszámítva a kezdeti fejetlenséget a szervezésben (tutyimutyi buszsofőr, hozzá nem értő terminál kezelő néni, lemerült terminál, ide-oda küldözgetés, sattara), azért egész jó volt ez hétvégi programnak.
A reggel 10 órás zumba annyira megtetszett, hogy jóga után önvédelem helyett megint lenyomtam egyet, ennek eredményeképp tegnap óta olyan izomlázam van, hogy minden irányú lépcsőzéskor összeszorított fogakkal közlekedem, de ugye ezt szeretjük.

Aztán jött a póker, életemben először voltam így versenyen. Tetszett, mert megfigyelhettem másokat hogyan, milyen taktikával játszanak, mire hogyan reagálnak, bár kezdetben ennek érdekében be kellett áldozni pár bukást is, hogy lássam ki mennyire blöfföl, stb. Mindenesetre egy nagyon jó kis tapasztalat volt, az pedig hab a tortán, hogy a 60 nevezőből 16. lettem, úgy, hogy elég profi játékosok is voltak dögivel.

Life as I know it

Vannak dolgok, amik nem változnak: kiskorunkban számítógépes játékokkal játszottunk együtt, ma már közösen sétáltatunk kutyát, miközben az Élet Nagy Dolgairól beszélünk szélesen gesztikulálva.

Ahogy a kifújt levegő elhagyja a számat, vele együtt régről bent ragadt dühöm is távozik lassan. Párává válik a keser, a csalódás, és a pórusaimon keresztül kifúrják magukat a tönkre ment álmok is, hát így tisztulok én. Hogy is volt ez, lant szó alatt nézni Róma égését? Én magamban dúdolt dallamokra szellőztetem az ereket, hát így élek én, és tán messzibb távlatokba is merek nézni már, mint amikor a tengeren várod, hogy felbukkanjon a jól ismert árbóc csúcsa, és onnan még mennyi idő, hány belélegzett és kifújt levegő, míg végre karodban tarthatod, kit a fedélzeten hosszú órákig fújt kék tengerek szele.

Drága Leonard. Szembenbézni az élettel, mindig szembenézni az élettel, és tudni, hogy mit jelent. Végül tudni szeretni olyannak amilyen, és aztán eltaszítani. Leonard, mindig az évek köztünk, mindig az évek. Mindig a szeretet. Mindig az órák.

Múzsád lenni, mosolyod és napfényed, elkóborolt gondolatod, repedés a járdán, amin áttört a természet pár zöld levele, árnyék közt a melegítő napcsík, ez szeretnék lenni neked.

"i looked at her
and even though
i’d seen her before,
something in my chest shifted,
it was like
everything else
fell away
and i was standing in this new world
where every rock and tree and cloud
all spoke her name in whispers and at once
it was all too much and too little
because i knew in that moment
i could spend a lifetime drinking her in
and still be thirsty every morning."

Megkésve bár (de törve nem) írom e sorokat, képernyő helyett a mögöttes ablakot nézve, hátrahagytam én már a hazudós napokat; önáltatás és hangosan kiejtett féligazságok alkonyának rég leáldoztak már, íme, itt állok pőrén a tükör előtt és nézem a hegeket, ruhával elfedett háborúk sebeit, mik megtépettek imitt-amott, ám vállat vonva szegem fel állam, én, a büszke bíró, farkastörvények uralkodnak lelkemen, az ordasordító zimankóban csak az nem fagy meg, ki vastag bundát visel; azzal védekezik az én szívem is, ellened, igen, hogy jéghideg pengéd élét elfojtsa, lassítsa a szabás iramát.. még én sem tudom mire ébredek reggel; hóesés vagy hóvirág látványa fogad majd inkább, ó, te mindenek anyja, az Üresség maga..Te.

Íme a világ 10 legjobbnak szavazott könyve:

1. Norton Juster: The Phantom Tollbooth (1961)
2. Patrick Rothfuss: A szél neve (2007)
3. George Orwell: 1984 (1949)
4. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (1979)
5. Joseph Heller: A 22-es csapdája (1961)
6. John Steinbeck: Édentől keletre (1952)
7. Markus Zusak: A könyvtolvaj (2005)
8. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (1960)
9. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak (1966)
10. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd (1969)

Örülök, hogy Vonnegut benne van, és a Virágot Algernonnak is, valamint meglep, hogy Heller 22-es csapdája 1 helyezettel megelőzte az Édentől keletre-t. A ti kedvencetek a listában van?

 

Persze már megint olyan sok minden van, amit mondhatnék/tam volna, de azért bent tartom, mert talán én sem hiszem el, hogy ilyen könnyedén ejthetünk dolgokat a mélybe, amit idő kemény munkájával építettünk, hát elég egyetlen nap, hogy minden a fenékre süllyedjen, márt hát van, aki sosem fogja megérteni, hogy mi csillog ott a lány szemében, miközben kapaszkodva tartja magát.. igen, elbírjuk a saját súlyunk, fel vagyunk arra is készülve, biz ám, sokatok nélkül is, hogy megbirkózzunk a hétköznapok nyűgjével és kínjával. Harcosok vagyunk mind, kik álarc mögé kényszerülünk; jótékony védelem ez az ártó szándék ellen, hát nézd mint tűnök tova, s tán egy nap ott tartasz majd, hogy azt sem hiszed képzeletedben léteztem-e egyáltalán...

...mert abban az ásításban minden benne volt; elnyelte a kimondatlan szavakat mint egy fekete lyuk, magával sodorva az összes ábrándot és reményt, hogy virágos réten vadromantika és zöldes rózsaszín fénnyel égő szalmaláng, meg fahéj illatú vánkosok közt kuncogott hajsimítás és kék égbe elveszés közben rád találás egészen. Hogy mit láttál te mindebből, hát igen, a felszínt csupán, mert a mélybe látás adomány, szívem, és te sajnos nem hoztál búvárruhát.

"Maradok ott, ahol voltam, egyedül, beborítva sugarakkal"

egy tapodtat sem tovább, földbe gyökerezett a határvonal, megállásra késztet, itt leszek tanácstalan mindig: ahol elválik föld és ég egymástól, csak dönteni kéne, hogy elhiszem-e, hogy nincs gravitáció e ponton túl ... vagy mélybe ránt a hiány vákuuma..

Júliusi cél: szigorú pénzügyi tervezet összeállítása, mert jelenleg úgy látom, hogy ami plusz bevételem akad, abból alig tudok félretenni.

Tovasodródtak az idő állandó, és könyörtelen folyamában, és vissza se néztek, tán úgy haladtak előre, mindig csak előre, te voltál nékem egykoron, mint réti virágnak az nyári zápor, mint ősi népnek a hagyomány, mint csukva maradt szájon az utolsó csók; te voltál és vagy minden és örökkön... az utolsó ősz hajszál a halántékomon. Véredből születtem és gondolataid által vagyok; én, a kimondatlan szavak első benn-akadta, én, a benntartott sóhaj, én, az első és utolsó; az örökös körforgás maga; menta szín vagyok a kifestett körmödön, és halovány fuvallat a nyakszirten, én, a tiszta hang a hegedű húrjain. Álmodban a virágárus, a zöldséges, a vásárló az újságos standnál, és alámerülve én fogom a kezed; mert én vagyok önnön bátorságod, amivel e világot megéled, belőlem táplálkozol árvátlan órákon; én vagyok itt neked, a gőg, a harag, a düh és a keser, de én vagyok a csakazértis, a mostmárelég, a felafejjel, és az apró mosoly a könnyes szájszegleten. Támaszkodj rám, mert mi vagyunk itt kettecskén, mint mindenki más magának egyes egyedül; add a kezed és jer' hát, íme így élünk mi, az idő állandó, és olykor könyörtelen sodrásában. Ámen.

 

Mert hogyan is lehetne a végtelent elképzelni, mikor az időnek is volt kezdete? Mert felvetül a kérdés, ha valaminek kezdete van, akkor vége is kell hogy legyen: ellentétpárokra épülő világban élünk, ahol elképzelhetetlen, hogy valamiből csak egy létezzen. És azt is fel kell dolgoznunk, hogy minden megoldáshoz több úton keresztül is eljuthatunk (minden létező dolgot többféleképpen is lehet csinálni). Ergo az időutazást is egymástól eltérő módokon meg lehetne valósítani, csak talán annyira egyre koncentrálunk, hogy éppen ez szab gátat a feltalálásának. Az Élet zsenialitása, hogy egy olyan nehézséggel szembesít minket, ami önmaga szemellenzője is egyben.

mélység

Két férfi összeszólalkozott reggel a villamoson. Nem tudom miért is pontosan, de köze lehetett a hely szűkösségéhez, mert azért voltunk páran, de annyira mégsem tömörödötten, de hát valószínűleg így is túl sok volt az 1 m2-re jutó tesztoszteron százalékos aránya... Már legalább 3 perce kiabáltak, aztán úgy tűnt, hogy elhalkulnak, de hát a férfiúi büszkeség mindkettőjükben erősebb volt semmint hogy átengedje az utolsó szó jogát, így újból visszaemelkedett a hangerő jó pár decibellel hangosabbra. Az utazóközönség síri csendben nézte és hallgatta őket, valaki távolabb is húzódott, ő ebben nem akar részt venni módon, majd az új helyről pislogott feléjük, csak ha tán repülne mérgükben cipő/szatyor/fapipa, akkor még időben elhajolhasson vagy tudomisén. Aztán egyszer csak a tömegből odakiabált nekik valaki: "Elég legyen már! Felnőtt férfiak.." -egy női hang, erélyes, pont amennyire kell, ami ellentmondást nem tűrve kérte ki magának, mert abban az öt szóban minden benne volt. Maga mögött hagyta az összevitatkozók szégyenérzetét és az emberek helyeslő megkönnyebbültségét. Egy teli villamoson egy nő tett rendet, és utána meg sem mert szólalni a 2 érintett, pár percre rá pedig beindult a felhőtlen cseverészés csak mint egy szokványos napon.
És tudjátok ki volt az a lány? Hát én.

Nem azért mert ez olyan hősi dolog lett volna, egyáltalán nem, de az a filmekben sokszor elhangzott mondat jutott utána eszembe, amikor valaki felsikkant: "valaki csináljon már valamit!" - pedig az a valaki éppen te is lehetnél. Miért várunk mindig arra, hogy más közbeavatkozzon/segítsen/megoldja helyettünk? Legyünk mi magunk a változás, a bátorság, az erő. Mert egy határozott fellépés többet számít bárminél. Számomra ez a mai nap tanulsága. Merni kiállni, bátornak lenni, és első mindenki előtt, mert mire más is lépne, addigra lehet már késő. Being brave is winning! Phh lehetnék akár motivációs tréner is ennyi erővel :)

Ahogy a szemembe sütött a nap, azt hittem, csak káprázat, hogy ilyen kép látványa tárul elém, pedig ott állt puszta valójában és hűvös illatával elszabadított pár kósza hajszálat, csak hogy óvatos mozdulattal megkavarhasd a folyó vizét, mintha nem zubogna az magától is, csak rásegítek, mondta az ősz halász, és közben sült barnára pácolta őt az évek melege. Cetliket gyűjtött, rajta idézetekkel, amin hümmögsz, mikor elolvasod, tudjátok, mint hogy "Az élet nagyon hosszú" T.S Eliot-tól meg ehhez hasonlók.

 Hétrét görnyedt a súlyok alatt, de nem tette le őket, amíg csak oda nem ért. A falhoz, a büszkén, kihúzott háttal álló monstrum lábához, ott aztán kicsomagolta a batyuját, és apró vésőjével nekikezdett a gránit talapzatnak; "nem csupán egy kis lyukat akarok én fúrni, hogy átleshessek" -mondta, mielőtt nekiveselkedett volna, mutatóujját felemelve osztotta intelmét, majd hozzálátott az ellenállás achilles-inához.

sml

Robin Schulz eléggé közismert már manapság, ennek a dalnak a szövege is nagyon olvadós, de én  személy szerint a klippjéért is odáig vagyok. Jó, hát ismertek :)

"Hát nem végtelenül szomorú, hogy ha szeretsz is valakit, nem tudod a mindeneddel, mert sok lenne neki, mert nem viselné el, évekre kell beosztani, egy életre, nem lehet kiömleni, nincs Vezúv, se Etna és Sztromboli, és nem lehet beszélni, nem lehet elcsépelni a szavakat, nem lehet kitörni, hegyes fogakkal marni folyton. 
Elviselhetetlen lennék, elviselhetetlen lenne ha mindaz, amit itt őrzők a bőröm alatt megfeszítve, ha egyszer csak nem lenne többet visszafogva..." 

 Forrás: http://melyrepules.tumblr.com/

megint

Szerintem ma kihagyom az ü5-öt és helyette körbetekerem a várost, hogy kiizzadjam magamból a mai napot. Ha valaki szeretne velem este meginni egy bambit, csörögjön rám.

Tegnap átjött Rockef, és feltettük a karnist. Volt pár nagyon mókás rácsodálkozós pillanat, nem tagadom, de végül minden a helyére került, mi pedig roppant boldogok voltunk, no meg büszkék, igen, legfőképpen azok. "women pawa' " :)

 Oh, köszönöm, Égiek, nektek a barátaimat! Mert ők teszik keretbe ezt a világot; a reggeleket és a hetek végét, hónapok kezdetét; a holdfogyatkozást és az árapályt, hát köszönöm nektek, és kívánom, hogy még sok sok évtizeden át boldogítsuk egymást, mert nélkülük már régen ősz lenne minden hajszálam, az is biztos.

Még sosem kellett a bíróságra mennem, na hát egyszer mindent el kell kezdeni. Közben az  "o sole mio" -t hallgatom Pavarottival, amit Apa viccesen áriázott régen sokszor, vezetés közben. Látom magam előtt az arcát, ahogy nagyra nyitja a száját és közben nyúlik az arca, és hallom, ahogy remegteti a hangszálait....

És hát közben az a legrohadtabb, hogy mégis megy tovább az élet, mintha itt lenne köztünk, igen, ez a határozott érzésem, hogy ő márpedig itt van, csak rég nem beszéltünk, és igen, ez már nagyon zavar, de biztos csak azért, mert mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk..

.

Holnap véglegessé válik, mint egy regény, aminek végére pontot teszel vagy mikor elnémulsz egy komolyan kimondott mondat után. Hallom, ahogy az idő fogaskereke kattan egyet; elmúlt egy korszak, egy komolyabb életszakasz.

Múlt héten elkezdődött az Ü(gyességi)5, és úgy döntöttem, kipróbálom milyen Chilivel együtt bringázni, természetesen póráz nélkül. A hídon olykor vannak gubancok, mert ő magabiztosan és rendületlenül fut előre, a "szembe" sávban, a szembejövő bringások meg arra számítanak, hogy ő majd kitér, Chili meg pont ugyanerre. Bevezettem a "Chili, jobbra!" vezényszót, amit eddig mondjuk csak bólyához illetve labdához kiküldéshez használtunk, de egészen jól adaptálja ez a kismajom :)

Úgyhogy tegnap jelentem egy 10 kilométeres utat is megtettünk együtt, és szuperügyes volt kiscsaj! Kb nettó 1 órát mentünk, 3szori pihenővel, ivással, lábmasszírral :) És hát a látvány is odavágott :)

"romantic love is one of the most addictive substances on Earth"

 

És akkor megjelenik egy ilyen tanulmány, és én csak hümmögök és ha történetesképp mindez egy papírra lenne írva, akkor ide-oda tenném, bal oldalamról a jobbra, aztán ismét magam elé, hogy homlokomat a kezemben tartva csak azon tűnődjek na most akkor merre is tovább?

https://www.ted.com/talks/helen_fisher_studies_the_brain_in_love/transcript

Tegnap d.u. megrendeltem Stephen Hawking: A Mindenség elmélete c. könyvét. Ma reggel megérkezett az üzenet, hogy megérkezett a pick pack pontra. Éljen a 21. század!

Egy jó ideje nem törnek már rám a pánikszerű "ez tényleg most történik" jelenetsorok, amikben úgy érzem magam mint egy másvalaki bőrébe zárt rab. Egy ideje megváltozott a működés, és több mindent látok pár lépés távolságból, mint korábban. Nyugtatva csitít, de egyben idegenít is valami, amit nehéz szavakba önteni. Olyan táj ez, ahol korábban még sosem jártam. Izgalmas, de óvatosságra intő. Ahogy egy növényt nevelsz, ami egyszer majd virágot hoz, úgy gondozom én is ezt az érzést, miközben élvezem a napsugarak cirógató melegét. Olykor megszúr egy tövis, de kikerülhetetlen tapasztalat ez, azt gondolom; ilyen az, ha rózsát nevelsz.

összezavar, marcangol, meggyűr, belém vájja méregfogát, otthagy, majd visszatér és kezdi elölről..

Azt hiszem, tegnap felkapott a forgószél, és mostanáig sem tett le sehol, hát így jártam, lábam sem éri a földet, de azért tetszik is meg nem is, van benne némi magányosság, mint amikor rózsabokorba esik az ember, egyszerre kell kacagnod és sírnod, mert hát az illatfelhő mégiscsak kárpótol talán a karcolt sebeken.

Jó lenne egy kellemes meglepetést kapni, egy váratlan találkozás valaki kedvessel, egy nem várt, és hosszan tartó ölelés, igen, ez határozottan jól esne ma nekem.

Jajj...valami nem jó most itt belül, én sem értem az okát, de feszít-dörömböl, és jajveszékel hozzá, mint egy elárvult kiscica egy törhetetlen üvegfal mögül, menten megőrülök, hát hogy lehetne bejutni hozzá, hogy felkapjam a karjaimba, enni-inni és szeretetet is adhassak neki......

És azt minek nevezzem, hogy életemben először működik rendesen a természet, hogy napra pontosan hozza várt reményeit tavasz, nyár, ősz és tél egymás után, hogy az ősi lelkek csendben érintenek kezet s mossák le egymás maszkját szentelt vízben, az elmosódott kontúrokat töröld még le, kedvesem, szükség hozta ez órát, kettesben hagyjuk hát el e tánctermet, tedd a homlokod a zsebembe és merüljünk alá az eltitkolt emlékek elfeledett tavába, tedd hát a kulcsot a zárba és forgasd el évezredes kódok kerekét, tárulj szezám, és én is tárom lelkemet, de nem sürgetlek én, csak tedd, mit tenned kell, hogy felbukkanhassanak sejtető formák a száraz jégből gomolygó füstköd alól.

Most épp erre lüktet

Lefutottam 2,5 km-t, életemben először.
Közvetlenül utána leúsztam kb 10 medence hosszt.
+Gőzfürdő
+Szauna

Újjászülettem :)

régi, új köntösben

A városnak ezen részén nem voltak fények -csak a messzi távolban pislákolt valami. Egy utcalámpa fénye talán. Valamiért a kis gyufaárus lány jutott eszébe, úgy képzelte, annál a lámpánál állhatott, vacogva.
Felállt -mert eddig a fűben feküdt-, és leporolta a nadrágját. Mintha számítana bármit. Még egyet sóhajtott, ezúttal egy enyhébbet, majd odalépett a nagy platánfához, amely mellé kikötötte deres lovát. Megsimogatta homlokát, mire az megszólalt, s így szólt:
"A bizalom mindkét félnek pozitív eredményt hoz."

Ekkor ébredt fel. A Hold egyenesen az arcára sütött, pedig nem is volt teli. A másik oldalára fordult, és megpróbált úgy tenni, mintha nem látná, mennyi az idő.

"Én vagyok az út, az igazság és az élet"

A hétvégén volt grill parti, és városban császkálós, bűnüldözős kalandjáték. Életemben először jártam a Bazilika tetején, ráadásul belógva, mint egy igazi kém, nyomok után kutatva, várost a magasból szemlélve. Volt kódolt nyelven pult alól fontos információkat tartalmazó boríték kérés, óvóhelyen sötét pincében jelek után kutatás, koordináta fejtés és orosz bűnbanda lebuktatás.

Gyereknap volt, és az egész város olyan felszabadult nyár-illatú. És visszafelé még a "Nem adom fel" Egyesület koncertjét hallani, ahogy "Belga" szám dallamára, némi szöveg-átköltéssel hallatták hangjukat a fiatalok..

Kiállításon stikában zongorázni :)

Kedvenc terem

"Nézed az idő múló nyomát..."

vlfn

Szóval ma Fruttik meg Parov, szóval ki lehet engedni a szíjakat, a derékövet, el lehet engedni a hétköznapok pórázon tartott kísértéseit és ki lehet engedni az ördögi boogie-t a lábakból.
Nem is értem, hogy annak idején a hisztéria kezelésére miért nem házibulikat csináltak mondjuk, de nem a visszafogott szalon-matinét, hanem olyan dübörgős csavarintósat, amivel kifordul az épület négy sarka önnön magából.

Viva la friday night!

Megint elővettem Steinbeck Édentől keletre címűjét, és gondolom nem árulok el vele újdonságot, hogy ezúttal teljesen más részletek ragadják meg a figyelmem, mint első olvasatra. Tetszenek a változások, amiken a karakterek mennek keresztül, a megoldókulcsok, amiket használnak, és a stílusjegyek, amik miatt mások ők, mint a többiek- és élvezem felfedezni a szereplőkkel láttatni kívánt kasztot / embercsoportot / kor sajátosságokat / kiszélesített vonalakkal ábrázolt jellemeket.

Mint amikor friss zellerszárat rágcsálsz, és a semmi máshoz nem hasonlítható íz szétárad a szádban; hát ilyen érzés Steinbeck könyvét olvasni; szétárad a vénákban, és gyökeret ereszt, hogy aztán időről időre belülről lüktető érzésként, mintegy varázslattól vezérelve leemeld a polcról, hogy szemeiddel felfald a betűit újra és újra. Mint oxigén palackból lélegezni a magaslaton, hát ilyen érzés, és bevallom, sosem volt szimpatikus, ha valaki nem olvas vagy csak nagyon ritkán, hát férfiak, miért vontok meg magatoktól ilyen szellemi táplálékot?

Én nem csatolok pórázt erre a képződményre, akkor sem, ha egy szóval megrajzoltuk ezt a határtalan kört, amit körénk fontak a napok, hetek, vagy két hónap is talán, óvatosan bánnék a mozdulatokkal, csak úgy, mint amikor idegen lakásban éjjel arra ébredsz, hogy nagyon ki kell menned, és a vaksötétben tapogatózni kezdesz, "csak nehogy nekimenjek valaminek" -gondolod, és igyekszel felidézni táncmozdulatokat és filmjeleneteket, ahol riasztót bekapcsoló lézersugarak közt kell átbalettozni anélkül, hogy valami végzetes történne.

 Az eső illata is megfakul lassan, és átveszi helyét egy olyan napsugár, ami arcot simogatva ébreszt édesen, és magához ölelve csak annyit súg füledbe: "jó együtt ébredni veled". De messze van még azért ez az ábránd, vagyis ki tudja, hát fejtsék meg e rejtvényt azok, kik jobb tudósok nálam, én inkább csak döntési stratégiákat hallgatok, angolul is, mert úgy jó, és nézem, ahogy egy fakeretes táblára krétával diagramok készülnek, hát így élünk mi mostanság, és így lettem az, akinek már korábban lennem kellett volna, csak hát nem melletted, elhagyott kedvesem, norvég és svéd szociológusok is megállapították már, hogy több időre van szükség egy ilyen nehéz döntés meghozatalához, hát mi is elsiettük, igen, még annak idején, mikor még pelyhes volt az állad és simább a bőr a kézfejemen, hát sok szerencsét nekünk külön, kéz és lábtörést, hogy szebb napokat hozzon mindkettőnk jövője, kedvesem.

Ahogy ma reggel felnéztem a könyvemből a metrón és végignéztem az arcokon (főleg nőket láttam), megláttam azt az ősi sorsot, béklyót, láncot, amit mi, a gyöngébbiknek csúfolt nem hordoz, s azt is megértettem, miért mondanak "esendőbbnek" minket, holott mindez csupán félrefordítás, nézőpontbeli kérdés, fájdalmasan soviniszta hozzáállás. Mert szeretni akarunk, ölelve lenni, suttogások célszemélyei, és játszmák nélküli, tiszta érzések paplanai, lepedője, kék egei, friss füvet a rétről felcsippentő ficseri fecskéi.

 Nőnek lenni olyan nehéz, ezekkel a béklyókkal, vagy, ha pedig leveted őket, hát ott marad a hiány, mint egy kirántott fog után, üresen, tátongón, sokaság által körülölelt semmi.

Apa nélkül lenni, férfi nélkül lenni, férj nélkül lenni, egyedül nőnek lenni..vagy elhitetni magaddal, hogy mindezekre nincs is szükség, és ahelyett, hogy külső érzelmi megerősítésre várnál, lennél inkább független, kötetlen, és igen, egyes egyedül.

w/o any words

Mint amikor szétcsavarozol egy rácsot, aminek oldalai eladdig egymásnak támaszkodtak; még tart pár pillanatig, míg minden az eredeti helyén, majd lassított felvételben dőlnek oldalra, hogy hangos robajjal földet érjenek a távolságot emelő akadályok.

Sötétben pislogó redőnyök közé rekedt port húzok le az ujjammal lassan, majd ráfújok, s nézem miként gomolyognak tova az ujj-fúratok közül a fakó érzések. Akarok-e hinni a kétkedő hangoknak vagy nyomjam el a belső hangot, ismeretlen eredetűnek címkézve a "honnan ered?" kérdés válaszát...

Szóval az van, hogy olyan spécin megy az önuralom-gyakorlás, hogy a saját lelki tisztogatásom legalább annyira automatizált folyamattá vált, mint a macskának a mosakodás. Akkor ezt most elképzeltem :)

 

Ennyike, hát sokat tesz a rossz tapasztalat, hogy kerülöm, gyomlálom, kiirtom a rossz, beidegződött reakciókat, és mostanra még én, még én is elhiszem, hogy egészen más lehetek(/lettem már most, nagy százalékban legalábbis). Achievement unlocked

Szóval ilyen jelenetek sem csak nálam fordulnak elő olykor, néhanapon, jólvan, megnyugodtam, élet-jelenségeim, úgy tűnik mégsem vagytok egyedülállóan kiakasztó-furák. A kérdés csak az, hogy örülünk, Vincent? :)

gondolataim

Úgy tűnik másnak is vannak hasonló "pillanatai"

Anyával beszélgetni mindig megéri. Lelki helyreigazítás után most már rendben áll a gallérom, köszönöm, és kijelenthetem: a legjobb úton haladok, és élvezem. Minden. egyes. lépést.

A(ha)

Egész nap fáj a fejem, a halántéknál hasogat, mintha valami egy repedést akarna csiholni, hogy bejusson végre, belülre, a makacs gondolatok közé. Hétfőn szabi, édes pihenés, ha az idő engedi, kirándulás. Épp mihelyt megtalálom a lelki békét, gyorsan találok valamit, ami felborítja. "Im feeling in my bones (.....) welcome to the new age"

Szóval ma megyek operába. Én még sosemnem voltam, és ez is egy ilyen opera light lesz, mert nem tömény ária az egész, hanem rengeteg átkötő rész van, amit a süllyesztett színpadról játszik csak a zenekar, ezzel oldva azt a tényt, hogy a 3 órás előadás bizony egyfelvonásos.
 Meglátjuk. Elég nagy ellentét, de utána beterveztem a Trónok harca évadindítóját, na majd meglátjuk, hogy mennyire lesz hozzá olyan a hangulat.

Hegyesfüllel vasárnap sikeres ü3 vizsgát tettünk. 93 ponttal a miénk lett a legjobb, ami nem dicsekedés, de azért örülök a ténynek, nem vitatom.
Nehezített körülmények voltak, mert egy előttem vizsgázó az akadály ugratáskor kiejtett pár sült máj darabkát a kezéből a földre, amit felszedett ugyan, de attól még a szag ott maradt, és bizony minden következő kutyát kicsit eltérített az éppen aktuális feladattól.


Kaptam utána építő jellegű kritikát is, miszerint örülnek, hogy Taita megtanított arra, hogy Chilivel is legyek lazább, és az elvárásaim ne az egekben legyenek. Hogy tudok dícsérni, és attól sem feszülök be, ha valamit elront a kutya. Chili nem is tudja, mennyi mindent köszönhet Taitának :)

Jó lenne néha fültövön csípni magam és felemelni, egészen csak addig, amíg lábujjhegyen nem állva adnék meg mindent és bármit azért, hogy ismét a földre érkezzen a talpam. Van itt ez a jel, és most aztán igazán kiderül, hogy létezik-e az, amit a megfoghatatlannak tulajdonítok, hogy tényleg üzenhet-e a másvilág, bizonyított dolog lesz, ténnyé válik, ha ez most igazán így van, ahogy sejtem, hogy történhet.

 Lassan haladok, jelenleg hetet előre és hatot hátra, voltaképp arra megyek, amerre szeretném, csak teszek egy felesleges kört is mindeközben, te nem látod, de én igen, hát így szép ez a májusi napsütés, hjah igen, lólépésben haladok, mint a sakkban, és hát igen, mindig a huszár volt a kedvenc bábum a királynő után, ezt most csak azért mondom, mert már nekem is van egy sajátom.

Bevallom, hogy azért olykor, csendes órák múló perceiben Coldplayt hallgatok, és a neonhalak reizgnáltan verik vissza a kék fényben úszó nappali fényeit. Igen, még mindig csak ketten vannak, mert félek még erre is elkötelezni magam, hát majd csak rászánom magam egyszer, addig meg felmutatom az előre írt kártyákat a kifogásokkal, ha kérdeznétek az okát.

"én mellettem a taktika nagy hiba"

Legújabb kitalált beszólásom: "még egy tarisznyaráknak is több van a puttonyában nálad" szerintem hat :)

aaw

Boldog Szülinapot, Föld!

Valamiért Róma után vágyakozom egy ideje, még most kéne menni, hamarost', amikor még nincsenek telítve az utcák, mint nálunk a Váci a turistákkal.

Legszívesebben most azonnal bepakolnék a kis piros hátizsákomba, vizet a kutyáknak és nekem, elemózsia, néhány fontos kellék és pénztárca. Na, és irány, uccu a természet, kirándulni tópartra, hegyekbe, rétre kifeküdni, nézni a felhőket, ahogy átvonulnak felettem, és azt kívánni, bár örökké tartana a pillanat, ahogy a pórusaidat csiklandozza a napsugár.

 Olyan érzésem van idebent, mint amikor egy kiscsikó rohangál, miközben hátrafelé kirúg boldog gondtalanságban, s olyannyira belejön, hogy közben rázza a fejét is.

Vajon a medvék gondolják-e, hogy bezzeg a régi szép időkben több szarvas volt, vagy a gazellák, hogy sej, régen még zöldebbek voltak a legelők?

Amikor harmadszor gurul végig a libabőr az ujjaid begyétől egészen a válladig, amikor mohó szomjúsággal várod a következő megszólaló hangjegyet, amikor minden múltbéli döntésed fonala összefut abban az egyetlen pillanatban, ahol üstdobok végszójává peregnek, és a karmester pálcája a záróakkord előtt megáll a levegőben... az a boldogság.

Na, szóval jövőhét vasárnap ü3, csütörtökönként Vámosi-Nagy Nóra féle treibballra járunk, szombat reggelente meg én tartok, hétvégente 3-tól pedig saját csoportot viszek. Zajlik az élet. Azért recegek picit az ü3 miatt, a kézjelekbe mindig belecsal egy pár centit ez a kisMajom, a bólyánál meg azt csinálja, hogy gyönyörűen kimegy, megkerüli és megáll mellette, hiába mondom már a kerülés közben, hogy "fek-szikkkkk", mert csak áll és néz rám, hogy "mi? Mit mondtál?" :)


 Amúgy meg Taitának is ünnepeljük majd a szülinapját, most áprilisban lesz 12 éves. Lesz neki egy szolid partija, a kutyák egyébként is értik az ajándékot, a lényegét, hogy miattuk, nekik van.

Tegye fel a kezét, aki annak idején látta 'A medve' c. filmet. (Gyerekkorom egyik meghatározója egyébként).

No, a rendező most egy újabb, igen szép témába fogott bele, és megfilmesítette Jang Rong: Farkastotem c. könyvét (egyébként a Hét év Tibetben és az Ellenség a kapuknál filmek rendezője is ugyanő). Szombaton megyek megnézni, addig is újraolvasom a könyvet, mert anno nem jutottam a végére, pedig nagyon nagyon izgalmas (ellenben 700 oldal, szóval igyekeznem kell, ha időben a végére akarnék érni -szerintem nem fogok.).

A sztori a Mao ce-Tung korabeli Mongóliában játszódik, a nomád életmódú pásztorok kemény életét mutatja be a sztyeppéken. Mindennapos harc a túlélésért, olykor magukkal a farkasokkal, hogy megvédjék a legfőbb élelem- és pénzforrásukat: a juhokat. Igazi ÉLETet ábrázoló mű, ahol a fő erő a természeté, benne a szentként tisztelt állatokkal ..bámulatos, ahogyan a pásztorok felfogását láttatja a könyv. A főszereplőnek pedig minden vágya felnevelni egy mongol farkaskölyköt, hogy tanulmányozza viselkedésüket. És egy nap talál egy egész almot..

kritika itt:
http://www.filmtett.ro/cikk/4161/jean-jacques-annaud-le-dernier-loup-farkastotem

Kéne valami olyan filter, mint az excelben, és akkor mondjuk meg lehetne nézni, hogy a Földön élő összes ember közül, zenehallgatás közben ki énekel éppen hangosan, miközben hazafelé tart a bevásárlásból. Mondjuk. Mert azért én kíváncsi lennék mekkora szórás lenne országok között, meg úgy egyébként a világban. És akkor mondjuk tegyük rá a plusz szűrőt, hogy olykor tesz egy-két táncos mozdulatot. Vajon mennyire csökkenne a számuk?

"Hiány, hallgasd hát sirámom, melyet uralmad, messzeséged, és időtlenséged indokol...

Tégy meg mindent azért, hogy rajta változtass, és az is, kinek szíve igaz, leküzdhesse hatalmadat."

Néha egészen olyan, mintha valami automata robotüzemmódba kapcsolnék, miközben én magam kilépek a testemből, de legalábbis a gondolataimba merülök, egészen fejest ugrom beléjük, és úgy telik el fél óra, hogy felporszívóztam és -mostam a lakást, noha közben oda sem figyeltem arra, hogy mit is csinálok voltaképp.

Chili ma kifejezetten hisztis kedvében volt, én nem is értem olykor, hogy lehet ennyire elborult agya, még kész szerencse, hogy a kutyahaverok tudják ezt róla, valamelyikük pedig kifejezetten élvezi ezt.

Egyébként továbbra is minden sétából feljövet az az első dolga, hogy megnézze, Bé ott van-e esetleg a hálószobában. Talán majd ha kellő idő eltelik, találkozhatnak majd, de max egy közös séta erejéig, mármint ahol én is ott vagyok.

Ti tudtátok, hogy az amazon tervei közt az szerepel, hogy drónokkal szállítsák ki a rendelt árukat?

Az elmúlt hét is jó rohangálós volt, tele jókedvvel, sírással, nevetéssel, elkeseredéssel, zuhany alatt magamnak megalkotott motivációs beszéddel, csajos esttel, treibballal, többféle sikerélménnyel. A különbség a villányi úti énem és a mostani között úgy cirka 7 év, bővültem még egy kutyával, két hallal, mínusz egy lakótárs. Na jó, remélem némileg bölcsebb is lettem.

És hát persze még most is végigfut a gyomrom tájt az a csiklandós érzés, amikor a két kedvenc karakterem végre szenvedélyes csókot vált, meg ilyenek. Na ez például semmit sem változott! És persze csak a lányok kedvéért belinkelem, mert most vasárnap 20:50-kor ilyen a hangulatom, naésakkormivan, igen, lányos, de én szurkoltam nekik, még akkor is, ha ez csak egy hülye sorozat, és kiváltja az aaaaaaaaaaw faktort, szerintem ez már a PMS...

Az új sorozatom egyébként a New Girl, Zooey Deschanel-lel, aki egyszerűen csodálatos, és imádom! Sokat lehet rajta nevetni is, és azért hát igen, életszagú, és az ilyenért odáig vagyok meg vissza.

és én még el akartam adni az xbox-ot! Ma 40 percet edzettem itthon (köszi youtube!), és huhú de jó volt!! És igen, tervezem, hogy minimum 3x a héten legyen ilyen, már szivacsom is van hozzá, ami ráadásul tompítja is az ugrálásomat, szóval remélhetőleg a szomszédok sem panaszkodnak.

 IGEN! Vége a siránkozásnak! Itt a tavasz.

Hozier - Someone New

Épp akartam kérdezni, hogy titeket is zavar-e, hogy nincs véletlen lejátszás a youtube playlisten, amikor felfedeztem, hogy de van! Minden kívánságom ilyen hamar váljon valóra, és akkor jóban leszünk, Élet :)

Szerintetek a halak szoktak unatkozni? Vagy magához az unatkozáshoz fejlettebb agyra van szükség? (bocs halak). De valahogy csak eltöltik egy napukat, ha értitek mire gondolok. "Ó, jó reggelt kedves akvárium társam, mi járatban errefelé?" -"Ó, kedves szomszéd, meguntam a kanyargós ágak körül úszkálni, átjöttem ide a levelesbe. Hát maga?" -"Épp színes kavicsokat keresek az unokáimnak" -"De hisz magának nincsenek is unokái" - Óó, milyen igaz.."

Ma megpróbáltam különbséget találni a két neonhalam között, találni valamit, ami az egyiken feltűnően eltérő, mint a másikon, de kb 10 perc után feladtam. Estelle erre biztos tud valami okosat mondani, én innentől megelégszem azzal, hogy olykor belefeledkezem a látványukba. Azért az mennyire vicces, nekiveselkedtem ennek a halazás témának, és még mindig csak két teszt halam van. Deee még mindig élnek, szóval annyira nem keserű a szám íze :)

Szóval tényleg itt a tavasz, mert a kankalinok már durván nyílnak a kertben, és az aranyeső is erősen sárgállik a bokrok mellett. Voltam az elképzelhetetlenül pici Karinthy Színházban megnézni a Gőz c. darabot, és azt kell, hogy mondjam, jó volt végre ellazulni. Vicces, hogy voltak olyan poénok, amiken csak a szingli lányok nevettek (és szám szerint hárman voltunk ilyenek, és a véletlen pont úgy hozta, hogy egymás mellett ültünk). Mondjuk a meztelenkedést túlzottnak találtam, mer oké, hogy egy gőzfürdőben játszódik, de attól még nem értem miért kell mellbimbóra ragasztott két ragasztócsíkkal ugrabugrálni a nézőközönségnek (oké hogy maga a karakter bolond), szóval engem ez azért némiképp meglepett, de maga a darab nagyon felszabadító volt. Négy nő négy különböző jellem és életminőség, eltérő kapcsolati formák, sorolhatnám. Keveselltem az életbölcsességeket, mint a legújabb StarWars filmben, de cserébe szanaszét gurultunk a nevetéstől.

Utána az Akváriumban hárman egymás után borítottuk ki a piáinkat, berúgtam három gin tonictól, és szokás szerint hazáig csuklottam, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Mi lenne jó

"Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem. Nincsen cél, hiába is képzelem. Nincsen út, nincs semmilyen történetem. Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem."

 Most jó, most jó, és tavasz van, és holnap elviszem a bringám a legközelebbi kúthoz és felfújom a kerekét, és husSsSSsSs így fogom szelni a szelet, pont így!

Az Urániában adják a Keresztapát, igaz, csak az egyet, és én még sosenem voltam az Urániában, sőt, még a Keresztapát sem láttam, szóval összekötöm a kellemeset a kellemessel :)

Ez a legújabb programterv, remélhetőleg péntekre.És még színház is jut aznapra :) Kultúrális élmények tárháza, avagy imádlak, Élet!

:)

A google nőnapi köszöntőjében Jane Goodall is megjelenik!!

 Boldog nőnapot, sorstársaim, csak ügyesen, és Boldogan! ;)

"Összedrótozom magam, a száj szorít, a szív rohan" -meg közben az idő is, és már 4 hónapja lassan, hogy független nő lettem.. Mit mondjak? Sokat boncolgatom a dolgokat, elmélkedem, filozofálok róla. "Hol hibázott a pilóta? Vagy a hiba idebent van.. Mit ronthattam el magamban?". Mert bizony van pár dolog, és nehéz megszerelni őket, olykor óramesternek képzelem magam, aki ül a kis ketyere fölött, apró kütyükkel a kezében, amikkel az apró szerkezet miniatűr darabjain babrál. Egyetlen állítás sok mindenen változtat, és minden elem szoros összefüggésben áll a másikkal.
"Mi szorítja, mitől fog majd alábbhagyni, ez az érzés, mi szorítja? A múlt nyomása, a jövő súlya"

De alapvetően jól vagyok. Telnek a napok, drótozom össze magam, hogy végül megmaradjak egy egésznek, egész jópofa játék ez, játszani a határaimmal, jé, ezt is lehet, meg amazt is, és emezért sem szólt rám senki, amazért sem nézett csúnyán. Voltaképpen...hát igen. Szabad vagyok.

Ti is elfelejtitek a másik fél nevét már közvetlenül a kézfogás után?

  "Those years weren’t lost. They simply weren’t the way I’d planned them." /KurtVonnegut/

"... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan...
Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni."
- Márai Sándor: Az Igazi -

cs.á. avagy viszlát ifjúi álmok

...és ahogy a munkahelyi nyomtatóból jön kifelé a válási irat, amit a bíróságnak kell postázni, mellbe vág a tálcára kihulló papír szele, igazi súllyal csapódik neki a mellkasomnak. Innentől fogva az összes kitöltendő, hivatalos papíron ezt kell majd feltüntetnem. Családi állapota (továbbiakban mint cs.á.): elvált.

Igen, ez egy negatív konnotációjú szó (már értek valamit a nyelvtan órák, hogy ezt is le tudtam írni), egy bazi nagy címke a bőröndön.. Akkor nem lehetne, hogy ezt inkább kivigyem a reptérre és elküldjem melegebb éghajlatokra? Ördögbe is ezekkel a hülye bélyegekkel, amiket az emberekre tapasztanak, mint az "egyedülálló". Jézusom. Miért kell egyáltalán ezt bárhol is feltüntetni? Akkor én most indítványozom, hogy legyen összesen két kategória a cs.á.-ra: házas és nem házas. Ennyi. És akkor az sem érzi, hogy lemarad valamiről, aki a "régi kasztok" szerint egyedülálló, és az sem gondolja, hogy vége a világnak, aki elvált. A továbbiakban pedig várom a javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a megözvegyültekre mit találjunk ki.

Az igen, mekkoa erővel csap arcon ez a leírás, hogy még percekig csak pislog az ember.

"Anton Pavlovics Csehov A kutyás hölgy c. elbeszélésének hőse először találkozik életében az igazi szerelemmel, és rájön, hogy a társadalomban, amelyben él, az embernek a legszebb érzéseit, törekvéseit titkolnia kell. Az üres, értelmetlen, italozással, kártyázással, vendégeskedéssel, hazugsággal tele élet azonban nyíltan felvállalható."

Free

Tök jó, hogy rátalálok régi idézetekre, amik akkoriban ugyanúgy letaglóztak, mint ma. Hehe milyen jó is néha feledékenynek lenni, lám, mindennek megvan a maga pozitív oldala.

"Egy ember bármit megváltoztathat. Az arcát, az otthonát, a családját, a barátnőjét, a vallását, az Istenét. De van egy dolog, ami sohasem változik. Nem tud változtatni a szenvedélyén..."

Na, hát süt a nap, meg minden, és az irodából rálátni a Citadellára, és a kedvenc városrészemre, azt hiszem ez az egyik legjobb ebben az új melóban: a kilátás. Már alig várom, hogy igazán tavasz legyen, a maga kabát nélküliségével, és hogy szórt fényével beragyogja az asztalt. *sóhaj* tavasz, már nagyon várlak!

Na az van, hogy eléggé túlnyomó többségben vannak a negatív posztok, meg egy burn-t is megittam, úgyhogy szétvet a ZENergia, szóval most csakazértis formát bontok és jó kedvem lett.

Azt találtam ki, hogy a hosszú hétvégén elmegyek bulizni, mert már igencsak rám fér, és akkor úgy levezethetem a fölös energiákat, mint Chili örző-védőn, vagyis igen, valakinek foggal belekapaszkodom a karjába, és csüngök rajta egy kicsit. Ez azért mondjuk elég vicces látvány lenne, nem? :) Bár ha jobban belegondolok.............

na jó, nem kellenek az ilyen direkt célozgatások, csak felpörögtem egy pöppet, kitart mondjuk úgy még egy órát, és utána megint normális leszek :) Azt akartam még mondani, hogy azt leszámítva, hogy szombat munkanap, kezdődik az ü3, ami már önmagában nem csak hogy semlegesíti előbbi hír savanykás szájízét, de egyenesen megédesíti azt. És akkor még pakoljuk rá azt a lehetséges verziót, hogy este esetleg kéne valami őrültséget is csinálni, és máris olyan pozitívban van a mérleg, hogy mindjárt ki is akad. Na jó, nekem vagy nem szabad energiaitalt innom, vagy pont hogy napi 2-őt, és könyvet írni a hatása alatt! De ugye, hogy megvennétek? :)

Muse - Panic Station (Official Video)

Hohóó ennél jobban nem is lehetne definiálni a jelenlegi helyzetet. Muse, mindig is te voltál a nr1.
Mondjuk a klipp elég betegre sikerült :)