...mert abban az ásításban minden benne volt; elnyelte a kimondatlan szavakat mint egy fekete lyuk, magával sodorva az összes ábrándot és reményt, hogy virágos réten vadromantika és zöldes rózsaszín fénnyel égő szalmaláng, meg fahéj illatú vánkosok közt kuncogott hajsimítás és kék égbe elveszés közben rád találás egészen. Hogy mit láttál te mindebből, hát igen, a felszínt csupán, mert a mélybe látás adomány, szívem, és te sajnos nem hoztál búvárruhát.

"Maradok ott, ahol voltam, egyedül, beborítva sugarakkal"

egy tapodtat sem tovább, földbe gyökerezett a határvonal, megállásra késztet, itt leszek tanácstalan mindig: ahol elválik föld és ég egymástól, csak dönteni kéne, hogy elhiszem-e, hogy nincs gravitáció e ponton túl ... vagy mélybe ránt a hiány vákuuma..