Azt hiszem, tegnap felkapott a forgószél, és mostanáig sem tett le sehol, hát így jártam, lábam sem éri a földet, de azért tetszik is meg nem is, van benne némi magányosság, mint amikor rózsabokorba esik az ember, egyszerre kell kacagnod és sírnod, mert hát az illatfelhő mégiscsak kárpótol talán a karcolt sebeken.
Jó lenne egy kellemes meglepetést kapni, egy váratlan találkozás valaki kedvessel, egy nem várt, és hosszan tartó ölelés, igen, ez határozottan jól esne ma nekem.
the horrors persist but so do I
2 napja

0 csiripelés:
Megjegyzés küldése