Legszívesebben most azonnal bepakolnék a kis piros hátizsákomba, vizet a kutyáknak és nekem, elemózsia, néhány fontos kellék és pénztárca. Na, és irány, uccu a természet, kirándulni tópartra, hegyekbe, rétre kifeküdni, nézni a felhőket, ahogy átvonulnak felettem, és azt kívánni, bár örökké tartana a pillanat, ahogy a pórusaidat csiklandozza a napsugár.

 Olyan érzésem van idebent, mint amikor egy kiscsikó rohangál, miközben hátrafelé kirúg boldog gondtalanságban, s olyannyira belejön, hogy közben rázza a fejét is.