Megkésve bár (de törve nem) írom e sorokat, képernyő helyett a mögöttes ablakot nézve, hátrahagytam én már a hazudós napokat; önáltatás és hangosan kiejtett féligazságok alkonyának rég leáldoztak már, íme, itt állok pőrén a tükör előtt és nézem a hegeket, ruhával elfedett háborúk sebeit, mik megtépettek imitt-amott, ám vállat vonva szegem fel állam, én, a büszke bíró, farkastörvények uralkodnak lelkemen, az ordasordító zimankóban csak az nem fagy meg, ki vastag bundát visel; azzal védekezik az én szívem is, ellened, igen, hogy jéghideg pengéd élét elfojtsa, lassítsa a szabás iramát.. még én sem tudom mire ébredek reggel; hóesés vagy hóvirág látványa fogad majd inkább, ó, te mindenek anyja, az Üresség maga..Te.