Ha vitorlát bont a vihar szele, és kénköves villámokat szór szerteszét az ég... ne félj, és ne kapaszkodj félénken az oszlopokba, kedvesem... tomboljon akármily' hevesen, dühönghet habos szájjal is talán; de egyszer mindenképp véget ér őrülete, mert semmi sem tart örökké.