Egy távoli ország legtávolabbi sarkán összekuporodni egy sziklán lenne jó, és onnan hallgatni, ahogyan az óceán hullámai széttörnek a sziklákon.

Ha egyszer nekem valaki szerenádot adna (remélhetőleg felébrednék rá), ugye egy érzelmes, de szép számmal teszi, amiben azt énekli el, hogy számára én vagyok a napfény, a szivárvány, az eső utáni illat...