Ahogy a szemembe sütött a nap, azt hittem, csak káprázat, hogy ilyen kép látványa tárul elém, pedig ott állt puszta valójában és hűvös illatával elszabadított pár kósza hajszálat, csak hogy óvatos mozdulattal megkavarhasd a folyó vizét, mintha nem zubogna az magától is, csak rásegítek, mondta az ősz halász, és közben sült barnára pácolta őt az évek melege. Cetliket gyűjtött, rajta idézetekkel, amin hümmögsz, mikor elolvasod, tudjátok, mint hogy "Az élet nagyon hosszú" T.S Eliot-tól meg ehhez hasonlók.

 Hétrét görnyedt a súlyok alatt, de nem tette le őket, amíg csak oda nem ért. A falhoz, a büszkén, kihúzott háttal álló monstrum lábához, ott aztán kicsomagolta a batyuját, és apró vésőjével nekikezdett a gránit talapzatnak; "nem csupán egy kis lyukat akarok én fúrni, hogy átleshessek" -mondta, mielőtt nekiveselkedett volna, mutatóujját felemelve osztotta intelmét, majd hozzálátott az ellenállás achilles-inához.