Egy jó ideje nem törnek már rám a pánikszerű "ez tényleg most történik" jelenetsorok, amikben úgy érzem magam mint egy másvalaki bőrébe zárt rab. Egy ideje megváltozott a működés, és több mindent látok pár lépés távolságból, mint korábban. Nyugtatva csitít, de egyben idegenít is valami, amit nehéz szavakba önteni. Olyan táj ez, ahol korábban még sosem jártam. Izgalmas, de óvatosságra intő. Ahogy egy növényt nevelsz, ami egyszer majd virágot hoz, úgy gondozom én is ezt az érzést, miközben élvezem a napsugarak cirógató melegét. Olykor megszúr egy tövis, de kikerülhetetlen tapasztalat ez, azt gondolom; ilyen az, ha rózsát nevelsz.