Amikor harmadszor gurul végig a libabőr az ujjaid begyétől egészen a válladig, amikor mohó szomjúsággal várod a következő megszólaló hangjegyet, amikor minden múltbéli döntésed fonala összefut abban az egyetlen pillanatban, ahol üstdobok végszójává peregnek, és a karmester pálcája a záróakkord előtt megáll a levegőben... az a boldogság.