Az elmúlt hét is jó rohangálós volt, tele jókedvvel, sírással, nevetéssel, elkeseredéssel, zuhany alatt magamnak megalkotott motivációs beszéddel, csajos esttel, treibballal, többféle sikerélménnyel. A különbség a villányi úti énem és a mostani között úgy cirka 7 év, bővültem még egy kutyával, két hallal, mínusz egy lakótárs. Na jó, remélem némileg bölcsebb is lettem.

És hát persze még most is végigfut a gyomrom tájt az a csiklandós érzés, amikor a két kedvenc karakterem végre szenvedélyes csókot vált, meg ilyenek. Na ez például semmit sem változott! És persze csak a lányok kedvéért belinkelem, mert most vasárnap 20:50-kor ilyen a hangulatom, naésakkormivan, igen, lányos, de én szurkoltam nekik, még akkor is, ha ez csak egy hülye sorozat, és kiváltja az aaaaaaaaaaw faktort, szerintem ez már a PMS...