Úgy érzem magam, mint aki a szőnyegen fekve gurul, azaz más szóval mondva jobbra-balra szenved. Az érzelmi lávatenger 2 km magasra lövell, és jajj annak, aki pont erre jár, kólába fojtom a bána... akarom mondani lekötetlen energiáim, szerintem nekem mindig muszáj kattogni valamin, szóval a hülye álmaimnak különösképp üzenem, hogy új castingot kéne szervezni, mert a jelenlegi úgy tűnik kihalásos alapon frissül, én pedig kezdek unni pár túl gyakran felbukkanó arcot..