Vers

Mutocskával levelezés közben szóba kerültek a versek, és milyen jó is, hogy így történt! Már majdhogynem meg is feledkeztem erről itt --ez csupán egy szelete--. (Petőfi)

"Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?"

No igen...a rajongás szavai. A csodálat, a tisztelet, a hódolat szavai. Az esze-vesztett szerelem szavai. Egy költő szerelmének lenni biztosan nehéz, de büszke feladat lehetett.