Fáradt

Végre esik. A levegőt tisztának érezni, s eláraszt minden a szemerkélő vízcseppek jellegzetes illata. Imádok ilyenkor mélyeket szippantani, letüdőzni újra és újra a körülölelő megtisztulást.

Milyen fura... nem is gondolnánk, hány olyan ember lehet, kinek az életében -anélkül, hogy tudunk róla- nagy szerepet játszunk... hogy hányan gondolhatnak vajon ránk sóvárogva vagy kellemes érzésekkel, noha ők maguk számunkra sosem voltak maradandó, emlékezetes pillanatcsiholók. És mégis. Bizonyára léteznek olyanok, kik lefekvéskor ránk gondolnak vagy napközben többször. Olyan is, kinek hébe-hóba, hetente-kéthetente eszébe jutunk, s kellemes mosollyal időznek el a felnyitott emléken. No és persze nyilván olyan is akad, aki neheztelve, netán enyhe dühvel adózik a megjelent múlt-énünknek. És vajon lesz-e olyan, kinek utolsó gondolatai mi leszünk?

Lovag azt mondja, ő nem akarná tudni, hogyan fog meghalni. Mert onnantól fogva mindig azt nézné, mikor súlyt le rá a végzetes pillanat, s hogy onnantól fogva nem merne a látott helyszínnek még csak a közelébe se menni. Ti akarnátok látni? Mint a Nagy Hal c. filmben...az apa is látta annak idején.
Most mondhatnátok a pillangó hatást, avagy hogy ha látnád, már azzal önmagában megváltoztatnád a Sorsod -de mondjuk eleve bele lenne kalkulálva, hogy meg fogod nézni. Hogy a Sors tudná, hogy te majd életed során megnézed a halálod mikéntjét, és eszerint látnád, amit.

Azt hiszem, én sem akarnám látni. Éppen elég frusztrációval élek -egy ilyen teljesen paranoiássá tenne. Mindig azt hallucinálnám, hogy most fog megtörténni, s nem tudnám magam elengedni vagy jól érezni magam soha többé.

Szegény Lovag tegnap hősiesen tűrte az elé tárt kétségbeesett énemet, sőt, a lehető legjobb reagálással fogadta. Már megint olyan dolgokat nyitottam meg neki a belső világomból, amit nem feltétlenül kellett volna -t.i. hogy félek tőle --avagy attól, hogy összetöri a szívem, hisz őelőtte megtették már jó páran-. Fogalmam sincs, miért kellett ilyeneket mondanom, hisz ezzel talán épp az ellenkező hatást érem el. Ó, jaj, én nem akarom ezt az egészet elb.szni.
Mindezt azért (és biciklizés közben), mert nem úgy viszonyult hozzám, mint ahogyan én azt elképzeltem, hogy fog, ha kettesben maradunk tegnap. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!

U.i.: Tegnap vettünk két cipőt -egy lista elem kipipálva