smét olyan a kedvem, hogy kb bármelyik pillanatban el tudnék kezdeni zokogni -kb minden különösebb ok nélkül. Valami nagyon fura dolog zajlódik bennem, és lassan kezdem saját magamat is megijeszteni, mert ez ténylegesen nem normális.Mintha ki akarnál nézni az ablakon, de a kilátást az üveg temérdek repedése, törésvonala miatt nem tudod élvezni. Hát ilyen érzés jár át ma. Ez a spontán letargia nagyon nem tetszik nekem.
Hogyan lehetne ez ellen harcolni? Mit kéne tennem, hogy ne legyen ez? Hogy normális legyek??
1 csiripelés:
bájitalt sajnos nem tudok, de hallgass bele a dalunkba! (mahna mahna). egyébként az elmúlt napokban nekem sincsen túl jó kedvem-- az ismerőseimmel történt dolgok miatt.. de amikor veled beszélek, mindig picit jobban vagyok:) ja,és örülök,hogy reggel felhvtál! kicsit dobott a hangulatomon az is:)
Megjegyzés küldése