Tegnap

Ha kihúny egy élet, ki tudja majd meg az apró részleteket? Csúnyán, leplezetlenül a feledés homályába, törlésre ítéltetnek? De hisz bennük rejlik épp a lényeg.
Nem derülne ki, hogy a benti -munkahelyi- számítógépem háttere a turai Schossberger kastély, vagy hogy titokban miket írkálok a firka papírokra. Furcsa, hogy mennyire le tudunk írni egy embert, egyszerűnek titulálni, pedig lehet igazán mély is, csupán elrejti előlünk.

Furcsa, hogy milyen soknak tűnhet pár nap, és milyen kevésnek egy egész év. Lovaggal második napja, hogy nem találkozom, mégis olyan érzés, mintha már legalább egy hete nem láttam volna, de legalábbis négy napja minimum. Olvastam egy cikket, amit Eszti blogjára kommentelt valaki, és egészen elérzékenyültem tőle, hogy ilyen is van. A cikket ITT olvashatjátok.

Kezdem egyre jobban unni a helyzetem, és másfél év után igazán vágyom valami újra. Még mindig elkeserítő, hogy annyi hely közül egyetlen egy sem képes visszahívni állásinterjúra. No igen. Hát kösz. Persze próbálkozom, nem adom fel. Csak hát.. ez olyan aggasztó. A szülinapomig fogytán az időm. Addigra váltani akarok.

Tegnap voltunk ZP-ben. Idén először. Ódzkodtam a helytől igazság szerint, mert noha annak idején még egészen elviselhető volt, mára olyan rengeteg ember -és főként hülye 13 évesek- törzshelye lett, akiknek már puszta jelenléte is irritál. No mindegy. A Bori koncert alatt kint ültünk a füvön, mert bent egy gombos tűt sem lehetett volna leejteni, de 10 után kiszivárgott a legtöbb ember, így bevehettük magunkat az éjszaka (és a hely) sűrűjébe. Az önértékelésemet -avagy a híúságomat- őszintén bevallom, azért legyezgették páran, noha Timivel mindenkit elhajtottunk -de hisz ez csak természetes, már ami az utóbbit illeti. Oh, és persze -ahogy ez Bori koncerteken már csak lenni szokott- összefutottunk A-val is. Persze úgy csináltam, mint aki észre sem veszi őt.
Összességében azért jót buliztunk, köszönet Timinek, aki papucsban is tud dnb-t táncolni :)