Kavics

Hajnali 5ig filmeztünk, és én még utána is úgy éreztem, hogy egyszerűen nem jön álom a szememre. Össze-vissza szenvedtem, aztán egyszercsak reggel lett, és Chili bűbájos pofijára ébredtünk, aki mellénk túrta magát, és könyörgő szemekkel nézett: "anyuuuu, vigyél leeee".

Állítólag miután Lovag mellkasára tettem a fejem este, egyből elaludtam -ha tudtam volna előre, nem forgolódtam volna előtte annyit :). Hmm igen, igazi biztonságban érzem magam mellette. Azt hiszem, ez nagyon fontos. Hogy azt érezd; bármi történne, ő meg tudna védeni.

Szeretem, ha mellettem alszik. Rég volt már, hogy álmatlanul forgolódás helyett így el tudtam aludni valaki mellett. Még a végén normális leszek én is :)

Ha ő szín lenne, búzaszín lenne, egy ici kandalló barnával keverve.