Valami egészen fura érzés kerített ma hatalmába. Egy afféle pánikroham. Kishajók indultak útnak a Margit-hídon, Lovag pedig nem nagyon értette, honnan ez az egész rémület. Néha egészen furának érzem a világot magam körül.
Minden reggel 7 körül kezdődött, miközben azt figyeltem, hogyan szívják magukba a kockacukrok a frissen rájuk ömlő kávét, majd hogyan tűnnek el a pohár alján. Aztán azt, ahogy tejcseppek hada pottyant kifelé a bögréből, ahogyan a fehér folyadék a porcelánba ömlött.
Szóval itt kezdődött minden ma. Fogalmam sincs hogyan vezetett mindez odáig, hogy a szemébe nézve elinduljon útjára a kis flotta...
Remélem kialszom ezt magamból holnapra. Valami van. Csak még nem tudtam rájönni, mi is az valójában.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése