Roni

Tegnap találkoztam Ronival. Mindig csodáltam, hogy mennyire szép, az a tipikus természetes szépség, aki ráadásul laza, vicces, és veszett jó a stílusa.
Most jöttek haza majd' 3, Las Vegasban töltött hét után; a barátja nyert nemzetközi pókerverseny részvételt, szóval a legpuccosabb szállodában laktak (igen, olyan álomba illőben, ahol csupán a nappali akkora, mint a mi lakásunk egyben, s ahonnan a hatalmas ablakokból gyönyörű kilátás nyílik az egész városra, s alant egy hatalmas úszómedence várja az úszni vágyókat). Mindezt teljesen ingyen, ráadásul költőpénzzel ellátva.

Az egészhez olyan plusszok jártak, mint pl egy helikopteres utazás a Grand Canyonba, ahol egy helyen leszállva maga a pilóta terített meg nekik egy fa asztalkánál, hogy ott elfogyasszák az ebédüket. Vagy pl egyik nap egy küldönc vitt fel nekik egy borítékot, melyben -egyenként kb 30ezer forintot érő- két főre színházjegyek voltak.
Ilyen nem csak a mesékben van?

Szóval tegnap aztán sikerült igencsak felönteni a garatra Ronival, és két üveg bor után már igencsak jó hangulatunk volt. Örültem neki nagyon, mert -noha ritkábban találkozunk, mint szeretnénk- szeretek vele lenni. Régebben azt tervezgettük, hogy együtt fogunk lakni, s a legapróbb részletekig megterveztük a közös lakásunkat. Hmm rég szép...