Uhh...tele vagyok Carbonara spagettivel (tejszínes csirkés), és gumicukorral...most kéne egy órás alvás. Böff.

Amúgy én nem értem, hogy van ez, de napról napra vonzóbbnak látom Lovagot, és igazság szerint olyasfajta biztonságot érzek mellette, amilyet eddig még nem. Nem csak testi, de lelki szinten is. Az, hogy agymenéseim vannak, egy dolog. De valahogy úgy érzem, ha bajba kerülnék, addig nem nyugodna, míg meg nem találna. Na jó, nem ömlengek. Tegnap amúgy teljesen meglepett, mert nem is mertem rá gondolni, de elém jött. Szeretek vele időt tölteni, ez is olyan természetes jelleget ölt (az első pillanattól fogva), mintha...nem is tudom, mintha így kellene lennie.. lassan előmerek bújni a barlang árnyékából, ahová azért bújtam, hogy ne érhessen fájdalom.. Tudom, ez így biztos badarságnak meg szirupnak hangzik.

U.i.: Az imént kiakasztott egy újságcikk részlet. Hogyaszondja XY "átlagos nő volt. Nem érdekelte a gazdagság, a szép házak, a vagyon". Már bocsánat. Ez épp hogy nem átlagos! Hanem igencsak ritka manapság, hogy valaki így álljon a világhoz. Mintha legalábbis azt írták volna, hogy xy egyszerű nő volt.. ezt a címkézést...
U.i.2: Haza akaroook menniiiii... a felhők fölött suhanva, szuperwoman jelmezben :)) Igen, mint jól sejtitek, én sem aludtam ma eleget.