Eredet

Timivel tegnap elmentünk moziba, hogy megnézzük az általam kinézett filmet; az Eredetet. Hű. Christopher Nolan -aki a mű rendezője és forgatókönyvírója is egyben- kemény fába vágta a fejszéjét, ugyanis egy szinte mindenki által ismert film, a Mátrix alapgondolatát reformálta át. Szeretem, ha valaki vállalja a kockázatokat, s igazán precíz munkát végez. Ráadásul -minthogy csak a bázis ötlet mutat hasonlóságot a két alkotás között- egyáltalán nem lehet a kettőt összehasonlítani, tehát eredeti a javából.

In medias res kezdés -jóóó, azonnal plusz ponttal indít nálam, hisz már az első 5 percben egy akciódús, abszolút izgalmakkal teli jelenetsorba csöppenünk, és csakhamar kiderül, hogy több tér között siklunk. Még értetlenkedünk egy pöppet, hogy most akkor melyik is a valós történeti sík, ámde a szorosra fűzött képkockák adrenalin növelő vehemenciája közepette erről egészen megfeledkezünk, és szájtátva bámuljuk a vásznat.

A főszereplők jónéhányja ismerős már. Di Caprio kitesz magáért, sőt, soha nem láttuk még ennyire sármosnak, de feltűnik Joseph Gordon-Levitt (az 500 nap nyár főszereplő sráca, vagy a 10 dolog, amit utálok benned Cameron-ja), Ellen Page (a Juno várandós tinije), sőt, még Michael Cain is. Egyszóval a színészgárda is brilliáns.

Az alapsztori szerint a diCaprio alakította Cobb és a Joseph Gordon-Levitt által megelevenített Arthur emberek álmába kerülnek bele, hogy onnan kilopjanak bizonyos információkat. Már az elgondolás is zseniális, nem? Ám egy új megbízás a legnagyobb feladat elé állítja őket: ezúttal elültetniük kell egy gondolatot a delikvens fejébe, nem pedig kinyerni azt onnan. Kemény dió, mert ehhez a legalsó szintre, a tudatalattiba kell behatolniuk. Csakhogy a szereplőknek nem csak az agy védelmi mechanizmusával kell számolniuk, de saját lelkük háborgó, és lezáratlan emlékeivel is.


Nos, kedves blogolvasóm, ha szereted az olyan filmet, aminek még másnap is a hatása alatt vagy, ami igazán leköt, elámít, és a kezdettől fogva ólálkodó titok sejtelme apránként göngyölődik, újabb és újabb kérdéseket generálva, míg a végén egy tökéletes, és a fantáziánkra bízott kifejlettel találod magad egy piros fotelben, s azon kapod magad, hogy a stáblistát bámulod, miközben az agyad még mindig pörög a látottakon... (hű de hosszú mondat lett) ...nos, akkor azonnal foglalj jegyet, mert ezt a moziélményt biztos, hogy mindenkinek el fogod mesélni.