Hupikék törpikéket nézünk itt, a melóhelyen. Ja, mert hogy van bent, hátul, egy tv. Innen most nem látom, de hallani hallom, és vicces, hogy felcsendülnek a jól ismert szinkron hangok.
Tegnap nagyon jól éreztem magam, és én magam is meglepődtem azon, mennyire tényleg. A hangulat végig jó volt, még akkor is, ha Cyrano, Ádi vadászgörénye úgy megharapott, hogy a fogait egészen a jobb kezem mutatóujjába mélyesztette. Én voltam a hülye, mert nem hittem az intelmeknek, miszerint "harap". Gondoltam -Roni Twiggy-jéből kiindulva- persze, harapdál, mert hát így játszik.
Szegény -Cyrano- azonban beteg, és azóta, hogy nem egészséges, nagyon harap. Ha ezt tudtam volna...de ki gondolta volna, hogy teljes erejével, úgy, mintha zsákmány lennék, ráharap az ujjamra, és még rángatni is kezdi? Oh, és nem csak odakapott, neeeem... Úgyhogy a másik kezemmel (igen, a ballal) megfogtam az állkapcsát, tudjátok, ott hátul, ahol nincs fog, hogy így kényszerítsem úgymond arra, hogy kinyissa a száját, és elengedjen. Sikerült, viszont akkor meg a bal csuklómra vetette rá magát, de szerencsére egyből lelöktem a felszabadult jobb kezemmel.
1. Az én hülyeségem 100%-osan, hogy teljesen szelídnek hittem, és elvakított az állatimádatom :P
2. Még szerencse, hogy a jobb kezemmel csak a vonót fogom, mert ha mindez a húrokat lefogó kezemmel történik, nagy bajban vagyok. Így viszont max óvatosabban fogom a tollat, ceruzát.
3. Eb csont beforr :P
Na de visszatérve az estére -volt ott minden. Fedett medencében úszkálás, hülyéskedés, egymás vízzel fröcskölése, víz alá nyomása. Utána szaunázás (eukaliptuszos löttyel leöntött forró köves, házi finn szaunában), majd tovább alkoholizálás, és kerti grillezés. A felső húszezrek miliőjébe csöppentem, és azt hiszem, csak azért nem voltam zavarban a cifra palota láttán, mert korábbi..hmm..tapasztalataim során részletes betekintésem adódott az ilyen élet berkeibe.. Amikor először jártam (Dééknél) olyan helyen, ahol minden ultra modern, és gazdagságról árulkodik, roppant zavarba jöttem, s nem mertem semmihez sem hozzáérni, mert biztosan elromlik, ha nem a megfelelő módon érintem meg. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy ők sem mások, mint bárki más, sőt. És megtanultam nem ez alapján megítélni őket, megtanultam nem úgy nézni rájuk, mint kiváltságosokra.
Na szóval ott voltunk hatan (hárman párban), és valami olyasmi került szóba, hogy "hát akkor mire buknak a csajok?" -"A pénzre" -válaszolta az egyik fiú.
"Hát, igen, drágám, én a kocsidba szerettem bele először" -viccelődött Zita
"Én meg a motorodba, szívem" -mondta Kati.
Én meg felnéztem Hercegre (mellettem állt), és mondtam, hogy nálam sajnos az ilyenek nem játszanak, így mást kell bevetnie, ha el akar csábítani. Mert persze élvezek vele motorozni, sőt...de ha mondjuk szerenádot adna az ablakom alatt... :)
Jó lenne, ha nem veszne ki mindenkiből az igazi romantika. Olyan rossz, hogy manapság ezt nyálasnak tartják, pedig...
U.i.: 18 percen keresztül rögzítettem az előbb panaszt, egy 23 éves, informatikus srácnak (ez utóbbi információ többedszerre hangsúlyozásra került általa, mintha ez lenne a legideálisabb foglalkozás a Földön). Annyira szánalmas, hogy azért károg, mert több ezret kell a telefonálásra kifizetnie, de ő maga az, aki feleslegesen össze-vissza pofázik, és azzal fenyeget, hogy a PSZÁF-hez fordul. Könyörgöm, ha már fenyegetőzik az ember, legalább tudja, hogy mivel fenyegetőzik! A PSZÁF nem foglalkozik pitlicsáré dolgokkal, mint hogy ő nem tud a Direktnetről utalni... Annyira szánalmas, hogy a gyenge emberek mindig rögtön feljelentéssel fenyegetőznek...de legalább akkor tudnák, lennének vele tisztában, mi, hogyan működik..
.jpg){kind=link}