Szóval persze, hogy megint (?? még mindig) tanulnom kéne, de ehelyett Alanis Morissette számait hallgatom és Giulio-val beszélgetek.
Jajh, a ma reggel megint némi szomorúsággal ébresztett, minthogy nem ébrett senki mellettem, és hogy már régóta nincs senki, aki mellett huzamosabb ideig..
Az álmaim is megzavartak, amiben Leonardo di Caprio volt Dé, az egész ann
ak a bizonyos Rómeó és Júlia érzete volt, minthogy ő lovagnak volt öltözve, én meg angyalnak, mint a filmben. Azt hiszem, alapjában véve tudom, miért álmodtam mindezt, csak éppenséggel nem szeretek találkozni vele az álmaimban (sem).Amúgy meg tényleg el kéne kezdeni a politikai és közéleti kommunikációt, csak éppenséggel semmi kedvem hozzá... jajh minden kezdet nehéz :)
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése