Sűrű

Uh...kezd igencsak lemerülni az elem bennem. A tegnapom (is) egy rohanás volt, pedig kivételesen nem is dolgoztam.
Reggel orvos Chilivel -a szájában lévő kis gumó hála a jó égnek nem daganat, hanem egy szemölcs, ami -idővel- magától leeshet. Huhh (9 kilóval kevesebb lettem a megkönnyebbültségtől).
Doki után gyors séta, majd iszkiri a suliba, ÁMDE előtte fél órába sűrített vásárlás, mert a cipőm talpa igencsak leválóban, tehát kellett egy szandál. Gyorsított csévélesben történő cipőbolt látógatás és egy gyors fehérnemű hajhászat -PIPA.

Tehát "shopping" után suhanás a metróval a Batthyány térig --> HÉV --> ZSKF. A szállingózó hírek által tudomásunkra jut, hogy éjfélig van a határideje a Politikai és közéleti kommunikáció órára leadandó, 15 diából álló prezentációnak. ÓÓóó, hogyaza. Tehát a határidő: 2010.05.07 éjfél. Klafa.
Az utolsó órán (Médiamarketing) egy rögtönzött "röpi zh", ami által akár a vizsga is kiváltható. A téma: valamely általad kitalált termék promóciója, piacra juttatása, keret megjelöléssel (büdzsé) és előállítási stratégiával (!!). HOGYMI?!
Na jó. Gondolkodjunk... felrémlett pár évvel ezelöttről, mikor nővérem egy hasonló feladatról áradozott, melyben a termék neve: Libazsír light. Hát...nem voltam eredeti, lenyúltam az ötletet, s kitaláltam neki egy arculatot. Negyed nyolcra (igen, este) végeztem a kidolgozásával.

Aztán sietős léptekkel vissza a HÉV-hez, hazavillamosozás, felkapni Chilit (egy szussznyi időm SEM volt), átvillamosozás a 13. kerületbe. Közben 2x is megszakadt a szívem, amikor két külön baráti társaság is invitált egy kis nyugis sörözésre. Sajnos muszáj volt rohannom. Így is este háromnegyed 10re értem csak apához, leraktam Chilit, át anyáékhoz. Gyors puszi anyunak, beköszönés a már-már alvó Sanyinak, majd leültem a géphez, és hajnali fél 2ig írtam a prezentációt. Témámul a most aktuális British Petrol olajfúró botrányt vettem. 13 dia lett. Az esztétikusságra és a szakmailag pontos adatokra külön hangsúlyt fektettem. Mert ez szerintem igenis fontos. Nem csapom össze soha az ilyet. Ettől függhet az év végi jegyem.

Aztán épp csak, hogy ágyba kerültem, már csörgött is az óra 3/4 6-kor, gyors zuhi, át apához, lecsutakolni Chilit, aki egymerő sár volt, mert a patakparton rohangált a vizes fűben, majd Taival bunyóztak a porban... aztán be az autóba (apu, Chil, én), elkocsikázni a piacig, mert vasárnap nincs nyitva, és a kutyákoknak már egészen elfogyott a husi adagjuk (Chilit meg nem lehet apánál egyedül hagyni). A kocsiban Chillel megvártuk aput, majd behoztak munkába, aztán apu és Chil hazarobogott.

Ma 4-ig vagyok melóban, utána egyből szaladok suliba, bent leszek 7ig. 8ra hazaérek apuhoz, felkapom Chilt, irány haza (útközben megint lesz egy nagy harc Robokuttyal, mert mindig oda akar rohanni a Westend melletti szökőkúthoz, annyira izgatja a fel-felfröcskölő vízsugár, de most nem akarok csurom vizesen utazni a villamoson hazafelé), olyan 9-fél 10re haza is érünk majd. Addigra nyilvánvalóan le fog szakadni a karom, ugyanis minimum 7 kilónyi csirkefarháttal teli szatyorral (és egy virgonc Paprikafejjel) kell majd átszelnem a várost. Utána vacsifőzés az említett rosszcsontnak, mert addigra már nagyon éhes lesz...hmm...olyan 11-fél éjfélre már akár ágyban is lehetek.
Oh, és holnap jöhetek be reggel 7-re ismét csak dolgozni, vagyis kelhetek hajnali 5kor. Ezazzzz...

Szóval üzenném annak, aki meg van sértődve, mert sokszor nem érek rá, hogy vessen egy pillantást erre a bejegyzésre, és gondolkodjon el rajta, hogy ilyen életvitel mellett hová is férhetne be, hogy sűrűn találkozzunk. Pláne, ha azon ritka, általam eddig gyöngyszemnek is beillő alkalmakkor, amikor mégis volt erre alkalom, azt meg nem értékelte. Hát kérdem én, hová tűnik ilyenkor 11 év megítélése? Jajj, emberek, önző, empátia-mentes emberek...