Megint egy túl reggelre sikerült műszak...hétvége. No sebaj, a pékségnél a srác bizalmasan mosolygott, és úgy ajánlotta a sajtos-baconos párnácskát. Szép napot kívánt; miután elszörnyedt, hogy én is csak most kezdem a munkát, nem végzek vele..Nah még csak az kéne, hogy ilyenkor járjak haza..
Tegnap jött Hugi, meg este átugrott Timi is pár percre. Tanulni persze aznap sem sikerült, úgyhogy most már szankciókat fogok bevezetni magammal szemben.
Hugi már nagyon hiányzott, és örültem, hogy átjött. Persze ...hogy is mondjam... hiányzott Zsó a sokaságból. Ahogy néztem Lilt, ahogy ott ült az asztalnál, kihúzott hajjal, s sok sok komoly és komolytalan dolog jutott terítékre, egészen elérzékenyültem legbelül. Mennyi mennyi eltöltött perc, óra, mennyi mennyi kimondott érzés, gondolat. Milyen reménytelve tekintettünk a jövőbe, nem gondolva azzal, hogy olyasfajta problémákkal kell megküzdenünk majd, mint amilyenek mára a mindennapos kérdésköröket jelentik...
Tegnap órákon keresztül beszélgettünk Giulio-val. Eléggé szórakoztat, hogy angolul beszélgetünk, és hogy így kerülünk egymáshoz megint közelebb. Hiába, a baráti kapcsolatokat ápolni kell ugye...még ha csak az elektronikus világon keresztül is...
Oh, és elejét vettem egy újabb szívtörési "ceremóniának", avagy nem mentem bele olyan találkozóba, aminek tudtam, semmi értelme. Még ha a másik erősködött is...a karma visszacsap ugyebár, és én megfogadtam magamnak, hogy teljesen áttérek a felelősségteljes útra.
Lassan véget ér a PaFe, és jönnek haza a sátorozók. Mára szép idő lett, holnapra mégjobbat mondanak...talán mégsem olyan rossz ott nekik, mint ahogyan azt várták. Kíváncsi vagyok a beszámolókra :)
Keep updated!
2 hónapja
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése