Kutty

Tegnap Paprikafejjel bújócskáztunk, azután, hogy a legnagyobb, mennydörgésekkel és villámlásokkal teli, szakadó esőben futkároztunk odalent. Mert hát ugye le kellett menni vele, és ha már lúd (avagy sár), akkor legyen jó kövér :)

Észrevettem azt is, hogy imádja, amikor szárazra törölgetem a buksiját, olyankor egészen hozzám bújik, és amikor a szügyét masszírozom, apró puszikat osztogat. Látnotok kellene ilyenkor, hogy milyen csillogó szemekkel néz rám...el lehet tőle olvadni :)
Na szóval aztán -mert hát vizsgaidőszakban jönnek a legelborultabb ötletei az ember lányának- kitaláltam, hogy bújócskázzunk egyet Chillel. Kétszer-háromszor el kellett ugyan magyarázni neki, hogy ne jöjjön utánam, hanem maradjon ott, és majd akkor jöhet csak, amikor hívom. Izgult a drága, mert jutalom falat járt érte, ha megtalált.
Először az ágy alá bújtam el. Mondanom sem kell, pikk-pakk megtalált, és szuszogva bedugta a fejét a takaró alá, és bekúszott mellém :)
Másodszorra icit nehezebb feladata volt; a szekrény mögé bújtam be, és bizony többször is bejött majd kiment a szobából, nem értvén, hová tűntem. A spicli Marci meg elárult, mert mindig befutott hozzám a szekrény mögé, és kiment a másik oldalon, mikor Chil' bejött a szobába.. "á kis genyóó" :))
Paprikafej pedig egészen belejött a játékba (a juti fali az oka), mert teljesen izgalomba jött, és várta a további lehetőséget, hogy potya falathoz jusson :) Hát nem ééééédes :))