Teli

Nővéremmel történő (szokásos) velős beszélgetés után arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyos dolgokban már megint neki van igaza. Ennek tekintetében visszaszívom a FÉReg/fi figura etimologicát (pedig olyan jól hangzott).

Azóta megpróbáltam felidézni, mi minden negatív hathat még vissza rám, s hogy ezeknek hogyan tudnék elébe menni... izé.. szóval igyekszem, mert most már jó lenne, ha bekövetkezne a jó állapot :P


Képzeljétek, a hétvégén -noha "mindössze" zh-ztam, olyan fáradt voltam, hogy egy esetben délután is aludtam, reggelenként pedig (2 felvonásban, egy kutty-sétáltatással megszakítva) 11ig. A lépcsőházban meg undorító dohányszag terjeng, mert a földszinten munkások dolgoznak, akik persze nem bírják visszafogni magukat, és lépten-nyomon lóg a szájukból a nikotin rúd... blááhhh...Az oké, hogy olykor-olykor nem rossz elszívni egy-egy szállal, de az azért mégsem járja, hogy három emeleten keresztül terjengjen a cigifüst. Köhh köhh

Anyu ma idejött a munkahelyre, és hozott nekem sok finomságot. Odaadtam neki a hamarosan lejáró üdülési csekkjeimet, ő pedig gondoskodó anyaként hozott:

1. spárgakrém levest
2. sült husit petrezselymes krumplival
3. házi süteményt (felhő szelet és bounty falat)
4. ha mindez nem lenne elég, pár szem péksütit a Princessből.

Most pedig alig tudok megmozdulni :)) Na nem ettem meg mindent, (sőt, viszek haza kaját rendesen) de még így is... úúh..