Díperándergránd

Hűh, legalább 2-2,5 órát gyakoroltam, és egészen kellemes zsibbadtság ette be magát az ujjaimba. Elővettem régi kottákat is, és felelevenítettem a régi hegedű órákat. Igaz, pár kottám nyúl-rágta, Marci-tépte, sőt, párnak meg sincs az eleje vagy a vége, de még így is nagy élvezet volt játszani!

A tegnapi zh-m a legjobbak között lett, úgyhogy írhatok beadandót!! Ez elég jó hír! Ma megint neki kéne állnom tovább tanulni, de Dickens Szép remények c. könyve, amit a minap vettem a Libriben, nem hagy nyugtot, olvasni akarom. Tinikorom egyik legkedvesebb szerelmi története, nővéremmel vagy tucatszor láttuk, sőt, a zenéje is megvolt, kazettán ráadásul!! Agyon nyúztuk, annyiszor játszattuk le újra és újra azzal a szögletes, szürke magnóval, ami csak a miénk volt :)

Oh, és a képek között rábukkantam Lollira, akit annak idején a patak parton talált egy barátnőm, és minket hívott fel, hogy csináljunk valamit. Lollit (én neveztem el, Csokonai szerelme után így) pedig befogadtuk egy időre.. Taival szintúgy nagyon imádták egymást. Hiába...Tai a legtürelmesebb kutyanyujelölt az egész világon :) A képek icit később várhatók...a net korlátozás miatt (b.zi UPC és hülye mi, hogy nem tettük el a bizonylatot) ilyenekre egy évet kéne várni, míg feltölti..