Érkezés

Fáj a popim... (na, így se kezdtem még bejegyzést) tegnapelőtt hajnali 2ig, tegnap éjfélig bringáztam, súlyos emelkedőkön tekertünk fel, hogy aztán mámorosan könnyező szemekkel (nem a meghatottságtól; a menetszéltől :P) suhanhassunk a meredek lejtőn lefelé... huhuúúú

Van valami különös bája az éjszakai tekerésnek. Mandy és Főnix már kezdenek összeszokni, noha azért párszor majdnem ütközés lett belőle. Mandy (aki szintén piros) viszont ügyesebb. Tud ugratni, mindkét kerékkel. Főnixnek ez még csak az elsővel megy, de igyekszik felzárkózni, hogy még vagányabb lehessen :)
A csillagos eget fürkészve amúgy még a Cassiopeia is előbújt, megmutatva magát, és a legfényesebb csillagát. És életemben először műholdat is láttam az égen gyors tempóban áthaladni. Nem, nem U.F.O. volt :)

Ma rajtunk a sor Főnixszel, hogy kitaláljuk, merre tekeregjünk. Fürkészem a guglit. A Helyünkre még nem viszem el.. annak nem jött még el az ideje.
De azt zárójelben azért halkan megsúgom, hogy ilyen izgalmas és érdekes éjszakáim még sosem voltak :))

U.i.: A megfigyeléseimet annyival bővíteném, hogy combjaim is fájnak (ők az izomláztól, nem a nyereg miatt)... de!! Ma -pedig úgy éreztem, lassabban tekertem, mint bármikor, mégis- 24 perc alatt beértem munkába! Ez az eddigi részidőmhöz képest jelentős javulás! :P
U.i.2: Két napja olyan érzésem van az esti bringázások alatt, mintha a Keith c. filmben lennék (tudjátok, annak idején posztoltam róla).. Csupa rejtély, csupa kihámozandó, megfejtésre váró dolog. A titok nyitja; varázslat :)
Rég éreztem magamat is ilyen érdekesnek -hogy lehetek én is titokzatos, és megfejtésre váró. És érdekes. És...szép is talán...