Pitty

a, most van még egy szusszanásnyi időm. Bárcsak innentől felfelé ívelne már az életem!! Ma kieesztem a gőzt a munkatársakkal (huhúú, mi lesz ott), holnap pedig már gőzerővel nekiállok tanulni, bár 9ig itt leszek a melóhelyen, majd itt próbálgatom a jegyzetelést és a fejbe vésést. Ha nem megy, az anyagot majd pénteken gyömöszölöm a fejembe..

Chilikémet nap mint nap egyre jobban imádom, annyira hihetetlen, mennyire meg tud hatni még ma is, ha odafekszik az ágy mellé készített takarójára, ha én is ledőlök az ágyra. Valami egészen olyasmi érzés kerített hatalmába, hogy én bizony ennél többre most talán nem is vágynék, persze azért olykor jöhetne valaki, hogy a baglyaimat elhessegesse. Roland szerint ő a helyemben leinná magát, felszedne valakit, és jól megd**ná, de igazság szerint nincs kedvem ilyesmikhez, pláne nem egy vadidegennel. Jó lenne néha érzéketlennek lenni, hogy működjön a "csak szex és más semmi" kapcsolat, de mint tapasztaltam, ez számomra nem járható út. Sőt.

Azért eljátszani a gondolattal jó, hogy tárcsázom a hívást és felteszem a rejtett kérdést: "Ráérsz ma este?" :P A gond csak az, hogy a másik illata valahogy beférkőzik az orromba, és egészen fura reakciókat indít el; az agyi központban berúgja az ajtót, és kis birkózás után átveszi az irányítást. Számomra több ez az egész néhány mozdulatnál és állatias ösztönkielégítésnél...hiába, nem vagyok férfi, hogy érzéketlen legyek.

Amúgy meg ismét élvezem a szingli szerepet, és ma a munkahely előtt bevárt a kedves portás srác, aki mindig érdeklődve kérdezi, mi újság velem. Mikor odaértem hozzá, mosolyogva köszönt, és kifejezte, mennyire örül azokon a napokon, amikor lát, és milyen jó, hogy ismét mosolygós a hangulatom, mert bár ritkák azok a napok amikor nem, olyankor még a világ is beborultnak látszik a hatásomra ) Na, ilyet se nagyon mondtak még.

Amúgy a Főnix szindróma új hajszínnel is párosul -köszönet Dinnyének-, meggy színű lettem, és egészen tavaszias. Az igazi boszorkány szín is hasonlít ehhez, csak az egy icit vörösebb. :P