Misszió

Na én persze megint itt, mert kezd eléggé untatni a sok spektakularizáció, agenda setting és egyéb megtanulandó fogalom és annak definíciója.
Közben jöttek kedves sms-ek, amikre legalább olyan vigyorogva válaszoltam, mint amilyennel olvastam őket. Most meg azon csodálkozom, hogy egy gyorsított csévélésben lezajló vihar után, este 3/4 8-kor még mindig ennyire világos van.

A messiás tudatom a tanulás haladtával lankad, halványul, és olykor egészen eltűnik, de ma mégis ismét rámkacsintott a villamoson, és egészen eltöltött valami fura "pátosziság". Aztán rájöttem egyből, hogy miért e hirtelen támadt izgalom; már csak pár nap, és befejeződik az Állatvédőrség toborzása, avagy hamarosan érkezik válasz a jelentkezésemre.
Kitűztem pár célt, avagy elhintettem a magvakat, hát íme, bevárom a Sors kopóit, nem futok előlük. Bevallom, nagyon izgulok, mert még sosem akartam valamit ennyire, mint állatok tényleges megmentésével foglalkozni.

Írtam Zsónak sms-t a szülinapján, amire meglepően kedves válasz érkezett, egészen el is érzékenyültem, főleg azután, hogy Hugival olyan sokat beszéltünk erről az egészről. Már csak arra vágyom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak. Még egy idei "megmérettetésen" sem vettem részt igazán, de már most azt várom, hogy vége legyen, és lehessen önfeledten a "NYÁR" részre koncentrálni. Pl nyaralás Chillel, no és persze végre több idő lenne a családra és a barátokra is, akár közös programok keretében.

Ezt a zenét pedig továbbra sem tudom megunni, hallgassátok, én minden nap ezzel ébresztem fel magam :)