Vihar

Mivel kevés a hívás (de mégis megszakításokkal elég nehéz tanulni), mgnéztem a The Shutter Island (Vihar sziget) c. filmet, Leonardo di Caprio-val. Mikor az első filmjében, a Szörnyecskék 3-ban láttam, kislányként (megjegyzem, ő is elég kisfiú volt még akkor), totál belezúgtam. Aztán jött a Titanic, ami meghozta számára a "nyálas" szívtipró címet. Az idő során viszont a hajdani "selyemfiúból" egész karakán férfi lett belőle. És a legelszomorítóbb, hogy egyetlen Oscar-díjat sem zsebelt még be. Golden Globe díjat igen, de Oscar-t még nem...

Na de a Viharsziget c. filmre visszatérve...szerintetek normális, hogy végig Dét láttam a karakterében? Teddy Daniels... hogy miért misztifikálom túl ennyire az ő jelentőségét. Valaki tegyen valamit, ésszel tudom, ki ő, de a szívem nem akarja elengedni azt a valakit, akit én képzelek az ő személyébe... ez kész téboly lassan, mint ahogyan az is, hogy egyfolytában vele álmodom.. A tegnapiban például egy utolsó csókot kért, és olyan jól esett a karjaiban érezni az illatát. És mikor felébredtem, átkoztam magam, hogy érezhetem még mindig ezt.
Nem tudnék hozzá visszamenni, nem tudnám többé szeretni őt. Egy árnyképet szeretek csupán, egy általam kitalált alakot, egy csodálatos tulajdonságokkal felvértezett álomfigurát..

Hány hónapja húzódik ez már? Mennyi ideje? Hisz voltaképp csak annyi történik, hogy ő az egyetlen ezidáig, akivel sok sok időn keresztül együtt...akinek minden rigolyáját, titkos gondolatát, álmát ismertem...amikor éjszaka fordult egyikünk, a másik egyből tudta, hogy helyezkedjen, hogy mindketten kényelmesen feküdhessünk egymás mellett...
Vagy talán normális mindez? ...