Mutocsnak

-Vedd a kabátod! -ébredt Bess arra, ahogyan egy alaktalan súly a takaróján landol. Még nem tudta eldönteni, egy másik álomba csöppent-e, amolyan keretes szerkezetként, vagy tényleg tőle várja az ajtónál álló sziluett, hogy ilyenkor...
-Igyekezz! Indulnunk kell! -a hang talán mégis a jól ismert...

A terepjáró ajtaja gyors mozdulattal csapódott mellette. S a felkapcsolt lámpafénynél hirtelen minden igazivá vált. Ahogyan az eléhelyezett termosz, benne az Élet szérumával.
- Mmm kávé. -sóhajtott Bess az első korty után. A sofőr tétován elmosolyodott, majd beindította a motort.

Sötét tájak vonultak mellettük, s talán a Hold is ott pislákolt valahol. Nem kereste a szemével. Ezúttal nem. Csak mozdulatlanul bámult kifelé, és várta, hogy megérkezzenek, noha még azt sem tudta, hová.

-Szótlan vagy. Talán durcás is, mert felébresztettelek. De majd meglátod. Higyj nekem.

Ránézett a férfire. Évek óta ismerte. A vonásai a kezdeti rózsaszín őrület óta egyre megszokottabbakká váltak, de sohasem unalmassá. Valójában sosem tudta eldönteni, mi járhat éppen a fejében, vagy hogy gondol-e rá, ha távol van. Hogy beszél-e róla másoknak, s ha igen, vajon rajongással vagy olyan hangon, ahogyan az ember egy átlagos napját meséli..

Mutocska, folytasd :P