víz

2010. április 11., vasárnap

| | |
Elvileg Ronival találkozom hamarosan, de semmi kedvem ma bort inni.
Fáj a hasam, és nem igazán tudom, miért. Mindenesetre önkényes diétát tartok, mert a mérlegre lépve a szám is tátva maradt. Ez már súlyos -a szó szoros értelmében.

Hiányzik valami az életemből, csak most épp nem tudom, mi az. Ezen gondolkodom két napja, de nem sikerült rájönnöm. Voltunk ma szavazni, tegnap meg Jägert itattak velem anyuék. Beszélgettem Sanyival, és szóba került Albert Györgyi. Sanyi szerint furcsa az, amikor olyan emberrel beszélget, akinek nincsen konkrét kisugárzása arról, ki ő és hová tartozik a világban...erre igencsak magamba néztem, mert hát voltaképpen nekem sincs sejtelmem sem, hová is tartok, miért, és egyébként is.
Szeretném már, ha végre a mindennapos harcot nem az jelentené, ha a tükörben méregetném, melyik ruhában tűnök vékonyabbnak, s hogy ha ebből a szögből nézem, egész tűrhető a fejem, de amabból már ne nézzük, mert menten sírva fakadok.

Valami radikális változásra lesz szükség itt, úgy érzem, mert hát most jelenleg az életem egy nagy katyvalag, olyan, mint a szobám volt ma reggel, csak rászóltam magamra, és rendet raktam-takarítottam. Igaz, az asztalomon még mindig itt van csomó minden. No de sebaj.

Megint összefutottunk Hugival -már nagyon szükség volt rá, hogy lássam, mert az utóbbi idők eseményei beindították bennem a vészjelzőt, és azonnal beszélni akartam vele mindenről. Jó volt hallani, ahogy kibeszélt mindent magából, és az is jó, hogy végre megint úgy érzem, közeledünk. A másik triumvirátusi tagról még mindig semmi hír, pedig azt hittem, a legutóbbi próbálkozásom után (hogy végre összeüljünk páran csajok), amit ő mondott le, majd jelentkezni fog..

Pár elszívott cigi, megivott kávé és felhörpintett leves közben Hugival olyan volt, mint amikor egy filmben nézed a főhősök életét időrendben. És mint mikor pár perc leforgása alatt összegzed magadban az addigi eseményeket, lepergett előttem száz megélt pillanat -örömmel és bánattal, sikerrel és kudarccal, nehéz és könnyű helyzetekkel. Ilyet még sosem éreztem, és csak félve írok erről, mert nem akarom, hogy bárki is ömlengésnek érezze. Nah, befejeztem a szentimentális blokkot :P

Megyek készülődni, mert még Chilivel is le kell mennem. Hajh, de nincs kedvem elindulniii

2 csiripelés:

eszti írta...

remélem, hogy egy-egy új parfüm mindkettőnk életszínvonalán javítani fog :)

Felfedező írta...

:) Azt én is. Felírtam ám, amit a múltkor Reni Ádám lakásavatóján ajánlott neked. :P