Tüptürüpp

A karakteremet illetően már semmi kétség. Ma egy angol ügyfél, a bemutatkozásom után azt mondta; "Thank you, Rachel. So..." :)

Amúgy tegnap (úúúh, soha többé nem iszom alkoholt, ha aznap korán keltem) megvettem azt a könyvet, amit hónapokkal ezelőtt írtam fel magamnak; Anna Gavalda: Vigaszág. Noha arra nem emlékszem, hogy annak idején miért akartam annyira ezt a könyvet , és noha viszonylag nehezen emészthető olvasmány, az emberi kapcsolatokról és a mögöttes érzelmekről szól -idáig.
Kikértem Albert Györgyi Miért pont ők c. könyvét is -Eszt' blogjáról lestem-, de nem mertem megvenni. Túlságosan nagy hasonlóságot találtam minden egyes próba-oldalnál (tudjátok, amikor csak úgy felüttök egy oldalt, és beleolvastok -én mindig így választok könyvet) túlságosan nagy hasonlatosságot találtam Dével létesített, hajdani kapcsolatommal.
"Már 3 éve is mondtam neked, hogy nagyon nem örülnék, ha ő lenne a férjed" -olvastam az egyik oldalon, majd a túloldalán, hogy "3 év múlva végképp feladtam. Elváltunk".
Nagyon nem kívántam, hogy erről olvassak -arról, amit így is tudok. Mert épp Dé temetésének azt a fázisát élem, amikor már a földet hányják a gödörbe eresztett koporsóra. Ég áldjon, Dmitrij!

Ja, és a tegnapról: egy naaagy kacsintás