Paprikafej

Egész nap a "dream a little dream of me" című szám megy a fejemben -Zoey Deschanel előadásában, és a Louis Armstron -Ella Fitzgerald változatban-, és sehogyan sem űzhető ki onnan. Nem mintha nem lenne isteni ez a szám, csak éppenséggel mosdóba menet, mosdóhasználat közben, kézmosáskor, kávé automata használatkor vagy csak egy szimpla bejegyzés írásakor is azon kapom magam, hogy ezt dúdolom.

Oh, Chili nagylány lett. Avagy igen, az első menstruálásának ideje is eljött. Még "jó", hogy épp abban reménykedtem, hogy úgy műttethetem, hogy ez a periódus kimarad, de belegondoltam, és ez így jobb. Tudjátok miért? Mert most épp meggyőződésem, hogy ezáltal is icit érettebb lesz. Érettebb legalábbis, mintha ilyen egyáltalán nem is történne soha.
Jaj, látnátok kellett volna, milyen megszeppent arcot vágott, mikor hazaértem. Olyan "anyu, én erről nem tehetek, de valami itt nagyon fura" arccal nézett rám, lekonyult fülekkel. És akkor megnyugtattam, és dícsértem, hogy ő is nagy lány már, és hogy ez csak ideiglenes, és ne aggódjon.
Aztán reggel megkapta egy kiszuperált (általam már nem használt), fekete színű, fehér oldalcsipkés francia bugyimat, hogy ne csöpögtessen össze mindent :)